Cikkek

A Google innovációs pályázatának magyar nyertesei rávilágítanak a hazai média alapvető problémáira

 

A Google Digital News Initiative nevű európai médiainnovációs programjának tegnap jelentették be az új nyerteseit. Magyar részről a 444, a CEU-CMDS, a Független Médiaközpont és a K-Monitor kaptak pénzt a Google-től az ötleteik megvalósítására. Akit érdekel, hogy mire, az itt, itt és itt elolvashatja.

Ez volt a médiainnovációs alap harmadik köre, érdemes megnézni a korábbi győzteseket is: Transparency International, Átlátszó, Mérték Médiaelemző Műhely, Mediaworks és Russmedia. Google-től kapott támogatást a Direkt36 is.

A kilenc eddigi győztesből csupán kettő, a Mediaworks és a Russmedia hagyományos nagykiadó. A 444 kis médiacég, az Átlátszó egy aprócska oknyomozó központ, a többi magyarországi NGO. A Mediaworks a Google DNI éves jelentésében nem is szerepelt, abban a pillanatban, hogy Mészáros Lőrinc tulajdonába került a cég, a projekt összeomlott és meghalt (ezzel együtt a pénzt is vissza kell fizetni).

A Russmedia több vidéki napilap kiadója, régóta hallani, hogy Mészáros venné, de leginkább vinné azt is, viszont ott a nemzetközi központtal közösen pályáztak hatalmas pénzre jelentős önrésszel, így ott a német tulajdonosnak sokkal cikibb lenne kihátrálnia. Drukkoljunk, hogy az megvalósulhasson.

Vannak ám még itthon nagy médiacégek, amelyek nyerhettek volna: Ringier Axel Spinger, Central Média, HVG, RTL, TV2, Simicska, CEMP-Index. Vagy nem indultak eddig, vagy nem nyertek.

Nem tudjuk, hogy eddig összesen hány magyar pályázat volt, a Google-ös háttérbeszélgetések alapján a három forduló alatt nagyjából 80-100 között lehetett a számuk. A Google projektfelelősei szerint a legtöbb magyar pályázó egészen egyszerűen nem értette meg a pályázati kiírást, amelynek az első mondata az, hogy tartalomelőállítást nem finanszíroznak. Mégis, a legtöbb magyar pályázó arra kért eddig pénzt, hogy – vélhetőleg – minőségi cikkeket írhasson, minőségi videókat készíthessen, bújtatott/közvetett módon kollégákat fizethessen ki.

Igen, ez is probléma, de a Google csak médiás innovációra ad pénzt, tartalmak akárcsak „újszerű” feldolgozására nem. Világos, a kiírás is világos, a legtöbb magyar pályázónak mégsem sikerült ezt megugrania.

Nem nehéz észrevenni, hogy hol értették meg az innovációt, vagy hol gondolták úgy, hogy nekik ez egy kitörési pont a magyar nyomorból. Ott, ahol az ötlet és a kreativitás létkérdés. Ott, ahol az új források bevonása egyet jelenthet az életben maradással. Ott, ahol az ötleteket, kreativitást cégszinten, menedzsmentszinten támogatják, ahol a vezetők is pontosan tudják, hogy enélkül nem lehet a későbbiekben a magyar piacon pénzt keresni. Ahol az állami transzfereknek sem most nincs jelentőségük, sem korábban nem volt (kivéve a Mediaworks-Népszabadság 2010 előtti életét), és amelyet a kereskedelmi bevételekre nem számíthat (kivéve a Russmedia).

A 444 egy speciális eset, fiatal média, oligarchákból és a tehetetlen menedzsmentekből kiábrándult emberek készítik, és szerintem a magyar médiatérben jelenleg a legtöbb kreatív újságíró és elme ott dolgozik. Az Átlátszó megalakulása óta készít az újságírást kiegészítő, vagy azon túllépő eszközöket és nagyobb projekteket, nem is média a klasszikus értelemben, hanem műhely, így is határozza meg magát (magunkat): központ.

És akkor vannak az NGO-k: a Transparency, a Mérték, a Független Médiaközpont, a CEU CMDS és a K-Monitor. Ami ezt a hét nevet a 444-től a K-Monitorig összeköti: Soros György és az Open Society. Valamilyen módon mind a hét szervezet így, vagy úgy, kötődik hozzá. Véletlen lenne? Nem hinnénk!

A magyar média munkásainak és a magyar médiáról gondolkodók kreatívabb része vagy erre a partvonalra szorult ki, vagy ide menekült el az utóbbi hat-hét évben. Ezek az emberek a magyar hagyományos kreativitás- és innovációellenes médiaközegben, a szűklátókörűségben és korlátoltságban (ebbe nem csak a kormánymédia, hanem a kritikus média zöme is beletartozik!) semmilyen helyet nem találtak maguknak, nem tudtak abban elhelyezkedni vagy el lettek onnan üldözve.

És elképesztően kevés forrásból kénytelenek élni, újságot írni és fontos, a demokratikus gondolkodáshoz elengedhetetlen eszközöket fejleszteni úgy, hogy közülük majdnem mindegyik ugyanazokra a szűkös és egyre szűkösebb forrásokra és közönségre is lő.

Részben tehát rá is vannak kényszerítve arra, hogy kreatívok legyenek és emellé megfeleljenek olyan követelményeknek, amelyeknek másoknak nem kell. Vagy idejük nagy részét pályázatok megírása, az igények megindoklása vegye el miközben tudja azt is, hogy nemcsak a hazai társaival, hanem sok esetben nemzetközi gigakiadókkal (Guardian, Reuters, Euronews, Zeit, ) versenyez nem túl sok, de számára jelentős pénzekért.

Eközben egy hónapos hír, hogy a most már Matolcsy Ádám nevére vett, korábban 5 milliárd körüli közpénzből felvásárolt, évi több milliárd állami hirdetési közpénzből fenntartott Origo 340 millió forint közpénzt nyert el a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alaptól az email 2.0 kifejlesztésére, amelynek pályázatáról hogy, hogy nem, megint nem értesült a komplett magyar médiapiac, kizárólag az Origo, így nem kellett versenyeznie senkivel.

Vissza azonban a magyar média egészére. A magyar mainstream média nem innovatív, és egy-két kivételtől, szerencsés együttállástól eltekintve soha nem is volt az. Akkor sem volt az, amikor dőlt a pénz a magyar média tulajdonosaihoz és menedzsmentjéhez, pedig már akkor is elemi érdeke lett volna felismerni, hogy befektetés nélkül a jövőben csak gyengülni fognak a pozíciói.

Nem azért történt ez, mert féltek volna, vagy dilemmáik lettek volna, vagy hogy óvatosan kivártak volna. Azért történt ez, mert a fejlesztésekért, döntésekért felelős emberek már akkor sem voltak alkalmasak arra, hogy felismerjék, hogy mi lehet értékes ötlet. Elég ma belenézni az online média szerkesztőfelületeibe. Elég megnézni, hogy ha egy médium lecseréli a logóját és kicsit szebb lesz az online felülete, akkor nemcsak hogy cinikusan képesek ezt innovációnak nevezni, hanem el is hiszik, hogy az arculat frissítése az innováció!

Mások egy-egy új kiadvány elindításáról képesek azt írni, hogy az innováció, és tényleg leírják, hogy azért, mert autós bloggerek tesztjeit is bevágják a lapba. Ezek a magyar kiadók egyetlen esetben tudnak csak valóban kreatívok lenni: akkor, ha a rossz menedzsmentdöntések, a tétlenség és a hozzá nem értés veszteségeit a tartalomelőállító újságírókon kell leverni mondjuk bércsökkentéssel vagy leépítéssel.

Ezen ugyanúgy átment az amerikai média is. Öt évvel ezelőtt a tehetséges, kreatív emberek és fiatalok menekültek a nagy legacy-kiadóktól, vagy egy-egy álláshirdetésüket, gyakornoki programjaikat kinevették. Ezt a folyamatot rögzítette a New York Times 2014 májusában kiszivárgott százoldalas belső jelentése, amit én félévente egyszer elolvasok és nem lenne haszontalan, ha mások is tennék. Kiemelném a lényeget:

  • A lap keveset kísérletezik
  • Az olvasók szerint az online felület legjobb tartalmai az interaktív, vizuális anyagok, ennek ellenére nagyon kevés van belőlük
  • Nincs kollaboráció fejlesztés és újságírás között
  • A menedzsment olyan emberekről kér tanácsot, vagy igazol le fejlesztési, innovációs vezetőknek, akik soha nem dolgoztak tartalomelőállítóként. Pr-eseket, termékmenedzsereket, marketingeseket.
  • A fejlesztések iszonyatosan lassúak. Mire valami elkészül, már idejétmúlt
  • A korábbi klasszikus sikerek lustává és érzéketlenné tették a menedzsmentet
  • A tartalomelőállításban a sales-kényszerek váltak egyeduralkodóvá
  • A lap szerkesztői felülete tragikus
  • Hatalmas energiák mennek el a hibák helyrehozására, hiányok toldozására, amelyek korábbi hibás döntésekből születtek meg

A jelentés pedig ezzel zárul: mindezek azt eredményezik, hogy a lap legkreatívabb újságírói, fejlesztői, grafikusai lelkesedése csökken, később elmenekülnek, mert semmilyen mozgásterük nincsen kísérletezni, fejleszteni, értelmes, izgalmas tartalmakon dolgozni.

Magyarországon ugyanezt a folyamatot súlyosbította a médiatér jóval 2010 előtt elkezdődő politikai elfoglalása, az oligarchák politikai kapcsolataiból adódó cenzúra és telefonálgatások mindennapi réme, a kényelmes alkudozás, valamint a külföldi tulajdonosok cinikus gyarmatpolitikája. Ezért nincs innováció, ötlet a magyar mainstream médiában, és ezért van innováció és ötlet azoknál, akik nyertek a Google pályázatán.

Disclaimer: a szerző az eddigi kilenc nyertes magyar pályázatból négyben vállalt szerepet.

Bátorfy Attila

Megosztás