Ne ítélj elsőre! Extrém anyák 1. rész – Andi

Ne ítélj elsőre! Extrém anyák 1. rész - Andi

Veronika: Szia Andi. Nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad az interjút! Mesélj egy kicsit magadról kérlek!

Andi: Andi vagyok, 27 éves, egy csodálatos 4 és fél éves ördögfióka anyukája. Kislányom születése előtt 2x vetéltem el, az egyik baba 11 hetesen döntött úgy, hogy nem én vagyok a megfelelő anya neki, 2 évvel később 10 hetesen hagyott itt, akkor már a jelenlegi páromtól. Ezután az orvosok kijelentették, hogy valószínűleg képtelen leszek kihordani egy terhességet. De Viki bebizonyította, hogy ez nem így van!

Jelenleg dohánybolti eladóként dolgozom, mert itt legalább senkit nem zavar a kék hajam és a lassan számlálhatatlan tetoválásaim.

Veronika: Wao, nem semmi történet. Kezdjük akkor az elején… Hogyan ismerkedtetek meg a pároddal?

Andi: Zöld pardon, 2012. június 19-én Road koncerten. Egy félmeztelen hosszú hajú srác elsétált előttem és poénkodtam barátnőmmel, hogy ez a pasi nekem kell egy éjszakára. Azóta is tart az éjszaka.

Veronika: Huha, lesz mit mesélni az unokáknak! Ha nem bánod beszéljünk picit az első közös babátokról, aki sajnos nem maradt meg…
Mi történt? Tudjátok mi volt a baj vele? Hogyan tudtátok ezt feldolgozni?

Andi: Sajnos nekem rengeteg ciszta volt/van a méhemben, a pici az egyikhez nagyon közel tapadt meg és együtt kezdtek nőni, az orvos azt mondta a legelején az erősebb fog győzni és hát így is lett.

Akkor eléggé összetörtem, a párom egy végtelenül kedves türelmes ember és nem mutatta felém, hogy ez neki is nehéz, csak bennem tartotta a lelket.

Veronika: Igazi erős férfi, de gondolom őt is nagyon megviselte. Ez egy borzalmas tragédia.
A történtek fényében mi volt a reakció amikor a kis Viki 2 csíkkal jelezte a jelenlétét?

Andi: A fürdőben hagytam a tesztet, így ő nézte meg, el se mondtam, mert nem akartam elhinni, hogy ott van. Kutyamenhelyen dolgoztunk akkor éppen mind a ketten. Az egész házban végig a kezében hurcibált.

Megmondom őszintén, kavarogtak bennem az érzések nagyon, az első uh-n meg nem volt szívhang. Hát azt az érzést senkinek sem kívánom! 

Veronika: A terhességed többi része milyen volt? Volt bármilyen komplikáció a későbbiek folyamán? 

Andi: Nem akarok senkit visszariasztani, borzalmas volt. Végig hánytam, 29 hetesen 2 perces fájásokkal szállítottak kórházba és kaptam a gyógyszereket, hogy visszatartsák. Akkor még sikerült, majd a 34. héten ismét elindult, akkor gyógyszer mellett meg egy hétig csak rendszeres fájásaim voltak és végül a 35. hétre megszületett.

Veronika: Koraszülöttnek számított Viki? Mennyi időt kellett a kórházban töltenetek?

Andi: Papírforma szerint az volt, valószínű a tüdőérlelő és a többi gyógyszernek köszönhetően nem voltunk sem túl picik, sem másmilyen probléma nem volt, 5 nap után haza jöhettünk.

Veronika: Mesélj egy picit Vikiről!

Andi: Viki április 26-án töltötte a 4-et, hihetetlen értelmes kiscsaj, de pont ugyan annyira hisztis, akaratos és makacs is. Gyorsan belopja magát az emberek szívébe a csacsogásával. Capoeirara jár, mert szerinte a balett lányoknak való és az neki nem tetszik.

Verekszik, még hozzá sokat, de csak fiúkkal, mert a kocsival akar játszani. Egész állat arzenál van otthon, mert bármilyen sérült szerencsétlen állatot lát, azt neki meg kell mentenie. Ritkán ismer kompromisszumot, tényleg eszméletlenül makacs, de szerintem ez a mai világban még a javára is válhat.

Összességében, ő az a gyerek, aki a két véglet egyben. Ha jó passzban van, akkor a világ legcukibb „legkenyérrekenhetőbb” cukibogyója, de ha bal lábbal kelt fel, akkor Isten irgalmazzon minden földi halandónak!

Veronika: Huha, igazi vad amazon! Ezt a “fiús” jellemet tőled örökölte? Kire hasonlít külsőleg-belsőleg jobban?

Andi: Külsőre mintha klónozták volna az apját, csak lányra sikerült. Természetre egyre jobban magamat látom benne. 

Veronika: Térjünk akkor most ki a külsődre, hiszen “felszínes módon” azért került sor az interjúra. Sok tetkód van és színes hajad. Mióta van ilyen szép színes hajkoronád? Hány tetoválásod van egészen pontosan? Mikor csináltattad az elsőt?

Andi: 3 éve kék a hajam kb. Az első tetoválás 17 évesen a derekam volt dacból, amiért apám azt mondta, nem lehet. Pontos számot nehéz mondani, mert például a bal oldalam teljesen ki van tetoválva, de hozzávetőlegesen mondjuk 13.

Veronika: Párod is ilyen extrém figura? Mi az emberek reakciója, mikor meglátnak az utcán, akár Vikivel vagy nélküle? Hiszen már a hajad is kirikít a tömegből, jó időben meg a tetkók is jól láthatóak. Kaptál már pozitív-negatív megjegyzéseket vadidegenektől?

Andi: Idegenektől leginkább negatívat. Párom teljesen hétköznapi, bár majd derékig erő haja van, de neki csak a csuklóján van egy pici minta, mert még csak elkezdték. Volt olyan, hogy hangosan megszólalt a mamóca, hogy hogy lehet ilyen undorító külsővel gyerekem.

Veronika: Mai napig megtud lepni az emberi korlátoltság… Mit reagálsz az ilyen “kedves” beszólásokra?

Andi: Én már fel se veszem, Viki ezzel ellentétben már van, hogy válaszol, hogy: “Te vagy a ronda, az anyukám szép!”

Veronika: Ooo, az édes gyermeki őszinteség! Tervezel még tetoválást? Az eddigi tetoválásaid milyen jelentőséggel bírnak számodra? Szimplán csak megtetszett a minta, vagy mélyebb üzenetet hordoz?

Andi: Mindnek megvan az üzenete, még ha nem is mindenki számára érthető. Tervezek, de remélhetőleg pozitív dolog miatt kerülhet rám.

Veronika: Igen szokták mondani, hogy az ember általában magának varrat, nem a közönségnek. Vikivel és pároddal kapcsolatos tetoválásod van? Ha nincs, tervezel ilyet?

Andi: Van, a gerincemen végig egy Viktória felirat, amivel egy időben az eljegyzési gyűrűnk alá került egy icipici “Z” betű. Illetve idén felkerült rám a három bagolyka ( apa bagoly, anya bagoly, és Viki bagoly), amit Viki segített össze válogatni, hogy ki, hogy nézzen ki.

Veronika: Akkor ez nagyon egyedi tetoválás lett tényleg! Térjünk egy kicsit vissza rád, mint hétköznapi édesanyára. Hogyan éled meg az anyaságot? Szerinted te milyen anya vagy?  A te szemedben milyen egy jó és milyen egy rossz anya? 

Andi: Hmmm, én milyen anya vagyok? Pocsék. Van, hogy elvesztem a türelmem, de van, hogy bármilyen “baromságra” rá tud venni. Igyekszem tanítani, okítani, de nem hiszem, hogy ez mindig sikerül. Mellette rengeteget dolgozom, 14 órázom egy héten 4x.

Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mennyire tudok kimerült lenni. Ebből adódóan, hogy valamivel kárpótoljam, el van kényeztetve. Egy jó anya milyen? Nincs szerintem tökéletes anya, csak kevésbé rossz.

És ezt most ne úgy értsd, hogy mindenki rossz, de nem hiszem, hogy bárki tudna hibák nélkül nevelni! Nekem csak az számít, hogy lefekvéskor a lányom mosolyogva és őszintén mondja, hogy szeretlek anya. Rosszra sajnos ismerek példát, de őket meg nem nevezném anyának. Bárki, aki a legjobb tudása szerint “rossz” anya, az már nyert egy picit, hogy jó legyen.

Veronika: Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! Végszóként pedig mit üzennél a világnak?

Andi: Élvezze mindenki az életet, még akkor is, ha nem nézik mások jó szemmel, mert egy életünk van. És mindenki vigyázzon a saját kis csodájára!

Kovács Veronika

hirdetés

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .