HTML

Élet egy Deloreannel

Ez a blog a Delorean Klub Magyarország blogja. Terveink között szerepel a tulajdonunkban levő autók minél több kalandját megörökíteni, a Delorean Motor Company és John Delorean életét minél részletesebben dokumentálni.

Friss topikok

  • gigabursch: Az utolsó bekezdésben a lényeg!!! :-))) (2023.10.18. 12:45) Klubtalálkozó 2023
  • gigabursch: Sok csodát nem várok... Majd ha lesz, akkor tíz év múlva egy tízéveset. (2023.10.06. 11:46) Új Deloreanek - Frissítés 8.
  • Sidaries: @Tomchy: Valóban. Bár azért tegyük hozzá, hogy a vadnyugaton sem voltak éppen pontosak a vonatok a... (2023.09.26. 09:32) Levél érkezik - 42 év késéssel
  • bopat: Azért mentem lassan, mert nem bírtátok az iramot :) Vissza kellett fognom magam. (2023.07.13. 14:49) Ausztriai kirándulás
  • a8zoli: meg sokszor 15 evet kivänok ;) (2023.06.30. 18:33) 15 év

Kathryn Delorean véleménye a Driven című filmről

2019.04.03. 10:00 :: Sidaries

Fél évvel ezelőtt írtam a Drivenről, az első filmről, ami John Delorean életéről készült. Azóta is rákeresek néha, de eddig még nem sikerült rátalálnom sehol, ezért saját véleményt egyelőre nem írhatok. Viszont a Framing Delorean kapcsán meginterjúvolták Kathryn Deloreant is, hogy neki mi a véleménye a két filmről, és nem meglepő módon inkább az utóbbi tetszik neki, amiben az ő véleményét is kikérdezték. Pluszban pedig mond érdekeseket arról, hogy milyen is John Delorean lányának lenni. Íme a fordítás:

Nem is tudtam róla, hogy készítik (a Drivent), tehát nem is tudtam benne egyáltalán részt venni. Azt azonban elmondhatom a saját gondolataimmal kapcsolatban, hogy szomorú vagyok. Tudom, hogy klisés, de a szomorúság az egyetlen, amit azzal a filmmel kapcsolatban érzek. Ők voltak az elsők, akik filmet készítettek az apám történetéről, és csak és kizárólag a történet legrosszabb részét mesélték el. Egy szó sem esik az Álomról, azokról, amit elértek, sem pedig az eseményekről, amik ehhez a szörnyű pillanathoz vezettek. És ez igazán tragédia.

Régebben az emberek mindig arról kérdezgettek, hogy volt-e Deloreanem. A válaszom mindig ugyanaz volt: Képzeljétek el egy tárgyba sűrítve az életeteknek azt a részét, amikor az darabokra hullott. Amikor az apátok börtönbe vonul, amikor az összes pénzeteket elvesztitek, a szüleitek pedig elválnak. Szívesen látnátok ezt a tárgyat a bejárótokon parkolni? Azonban az évek a Deloreanközösségben megváltoztatták a véleményemet. Régebben az apám legnagyobb teljesítményének a GTO-t tartottam. Ő találta fel az amerikai izomautót. Azonban az, hogy éveken keresztül hallgattam a történeteket a DMC által megváltoztatott életekről, megváltoztatta az én érzéseimet is vele kapcsolatban.

Egész életemben, a névváltoztatásomig, azt a kérdést kellett megválaszolnom újra és újra, hogy: Apád még mindig börtönben van? Mostanra úgy éreztem, hogy ez elmúlt, az emberek elfelejtették, és mostanában már megoszthatom az emberekkel a múltamnak a boldog pillanatait is, nem pedig csak folyamatosan magyarázkodnom kell. Most pedig ha valaki beül erre a filmre, akkor pont a történet legrosszabb elemeit fogja látni. Persze, ez is a hagyatékának a része, amivel együtt kell élnem, de jó lenne, ha valaki inkább a szépre, és nem csak a rosszra emlékezne.

Szólj hozzá!

Címkék: film john delorean

A bejegyzés trackback címe:

https://delorean.blog.hu/api/trackback/id/tr7414734897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása