Közélet téli olimpia 2018

Kim Dzsongun csapdát állított a téli olimpián, és beleestek

Ha nem Észak-Koreáról lenne szó, akkor a téli olimpia után mindenki fejet hajtana a diplomáciai sikerük előtt. Ami a politikai hadszínteret illeti, Kim Dzsongun az ötkarikás játékok győztese, de ha valaki azt hinné, hogy ezzel béke száll a Koreai-félszigetre, az nagyot téved.

Az évek óta a fegyverarzenálja fejlesztésével elfoglalt rezsim meglepetésre delegációt küldött Phjongcshangba. A diktátor jól tudta, mit csinál: húga, Kim Jodzsong dél-koreai látogatása és a 230 csinos nőből verbuválódott szurkolócsapat elkápráztatta a világot. A két Korea egy zászló alatt vonult be a nyitóceremónián és közös csapatot indított a nők jégkorongtornáján.

Hatásos trükk volt ez az országtól, amelyet az elszegényedés, az elszigeteltség, az elnyomás a nukleáris program gyorsítása, az emberi jogok drasztikus megsértése jellemez évtizedek óta. Mégis úgy tűnik, hogy a minimális diplomáciai erőfeszítés kifizetődött. A világsajtó csodaként állította be a részvételüket, sokan az újraegyesítés kezdetéről beszéltek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyik tagja pedig egyenesen azt mondta, hogy Nobel-békedíjra kellene nevezni a közös női jégkorong-válogatottat.

Europress/AFP/Ed Jones

Phenjan persze egy szóval nem mondta, de még csak nem is utalt rá, hogy lemond a nukleáris programjáról, ahogy azt Washington kéri. Bár korábban elkötelezték magukat a békés újraegyesítés mellett, senki nem hiszi, hogy ez valójában megtörténhet.

Kim Dzsongun mindent, amit az utóbbi hetekben történt, pontosan kitervelt. A propagandaolimpián övé az aranyérem, amivel akár hosszú távon is komoly előnyökre tehet szert.

A helyzet egyszerű. Észak-Korea legnagyobb félelme nem Dél-Korea, hanem az Egyesült Államok. Mivel az utóbbi két nemzet a közelmúltban elég szorosra fűzte a viszonyát egymással a konfliktus eszkalálódása miatt, Kim Dzsongun azt látta a legjobbnak, ha megpróbálja meglazítani ezt a szövetséget.

A Szöulhoz való mérsékelt közeledéssel Phenjan borsot akar törni Washington orra alá. Ha sikerül legalább semleges kapcsolatot kialakítani Dél-Koreával, Donald Trump egyre kevésbé tudja majd nyomás alá helyezni a rakétaembert, ahogy ő nevezi.

A stratégia már meg is hozta első gyümölcseit. Több szankciót is felfüggesztettek Észak-Korea ellen csak azért, hogy részt vehessen az olimpián, az évente megrendezett amerikai-dél-koreai közös hadgyakorlatot pedig elhalasztották és csak a paralimpiai játékok után kerül tartják meg.

Kim Dzsongun legnagyobb húzása mégis az volt, hogy testvérén keresztül meghívta egy csúcstalálkozóra a dél-koreai elnököt. Mun Dzsein óvatos választ adott Kim meghívására, idáig hivatalosan el sem fogadta azt.

Europress/AFP/Yonhap

Ha tényleg összejön a találkozó, az ismét Kim Dzsongun malmára hajtaná a vizet, mert olyan távol tartaná Trumpot a megbeszélésektől, ahogyan csak tudná. Mun minden bizonnyal arra is törekedne, hogy picit puhítsa az Észak-Korea és az USA között fennálló konfliktust, de jó eséllyel az érintett felek erről hallani sem akarnak. Erre utal az is, hogy Mike Pence amerikai alelnök az olimpiai megnyitón elítélte a rezsimet, mondván ez a sport ünnepe és nem az övék. Aztán mikor Mun kezet fogott a diktátor húgával, elviharzott az előre egyeztetett ebédről.

Dél-Koreának egyébként azért is lehet vonzó az észak-koreai közeledés, mert nem igazán tetszik nekik Trump politikája, ami köztudottan Amerikáról szól. Hogy jól működjön a szövetségük, ahhoz Szöulnak két dolgot kellene biztosan tudnia:

  • hogy számíthat Amerikára egy elkerülhetetlen háborúban;
  • és hogy nem indít háborút a félszigeten Szöul beleegyezése nélkül.

Ehhez képest Trump megnyilvánulásai miatt a dél-koreai elitben felvetődött a kérdés, hogy vajon minimálisan érdekli-e őt a jólétük. Ezen nem segít az sem, hogy republikánus politikusok kiszivárgott megjegyzései szerint az ott élők kevésbé fontosak, mint az amerikaiak.

Észak-Koreának pedig megvan rá a mintája, hogyan lehet kierőszakolni egy szövetség felbontását, hiszen a hidegháborúban volt rá példa.

Amikor a Szovjetunió legyártotta első interkontinentális ballisztikus rakétáit, amellyel képes lett elérni az Egyesült Államok területét, Franciaország nem érezte többé úgy, hogy megbízhat védelmi szinten Washingtonban. Úgyhogy fogták, kiléptek az egyezségből és kifejlesztették a saját nukleáris arzenáljukat.

Szöul most ugyanazt a kérdést teszi fel magában: vajon az USA a védelmükre sietne, ha azzal megkockáztatná, hogy Észak-Korea rakétatámadást indít egy nagyvárosuk ellen? Ha erre nem egyértelmű igen a válasz, akkor Dél-Koreának Franciaország példáját követheti és más opciók után kell néznie.

Kiemelt kép: Europress/AFP/KCNA

Ajánlott videó

Olvasói sztorik