Belföld koronavírus

Kovács Zoltán a magyar embereket veti meg, ha így tájékoztat

Hogy veszélyhelyzetben, világjárvány idején hogyan lehet szélsőségesen arrogánsnak és kioktatónak lenni, abból tartott bemutatót Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár az operatív törzs március 15-i sajtótájékoztatóján.

A politikus a kommunikációs harcos brüsszeli Twitter-csatákban unalmasra kopott jelmezében jelent meg az eseményen, amelyen egyetlen feladatának az újságírók kioktatását tartotta. Többségükkel közölte, hogy szenzációt keresnek, majd javaslatokat tett arra, miről kellene írniuk. Ez nem szerepelt az ajánlásban, de pár pontot azért írok erről a performanszról.

Kovács beszélt arról, hogy Pintér Sándor belügyminisztert, valamint minisztériumi munkatársakat tesztelnek, mert találkoztak egy koronavírusos marokkói tárcavezetővel. A 444.hu újságírója kérdez arról, hogy pontosan mi a protokoll, hiszen eddig sem a láz, sem a kontaktus nem volt önmagában elégséges indok a tesztre. Kovács a választ ugyan nyilvánvalóan nem tudja, és nem meri azt mondani, hogy a belügyminiszter egészsége azért mégis csak létfontosságú, ehelyett az újságírót oktatja ki arról, mit kell csinálnia. Láthatóan nem érti, hogy nem a 444 szerkesztősége szeretne új protrokollt kialakítani, hanem:

a magyar embereket érdekli, pontosan miért, mikor és kin kell elvégezni a tesztet. Ezért kell választ adni arra, hogy a személyes kapcsolat elégséges-e ehhez (lásd Pintér esete), vagy a tünetek együttese, esetleg más is kell a vizsgálathoz.

Az államtitkár napok óta azért kritizálja a médiát, mert egyes ügyekre és ellentmondásokra rákérdez. Nem tudom mit gondolhat a sajtóról az a politikus, aki nem érti: akik vele szemben ülnek, azokat több százezer és millió magyar ember választja tájékozódási forrásul. Ha a kormány arra hivatkozik, hogy a polgárok többsége a választáson mellette döntött, akkor megérthetné, hogy a jelentős demokratikus bizalom a nyilvánosságban a független sajtó intézményeié. Bennük bíznak, nekik hisznek az olvasók, amikor a valóságot szeretnék megismerni. Amikor az államtitkár a független sajtó munkatársait oktatja, közben a mögöttük álló olvasók millióit is alázza. Az ő kíváncsiságukat, félelmeiket, kérdéseiket veszi a semmibe.

Amikor Kovács a Magyar Orvosi Kamara megválasztott vezetőjéről beszél, és politikai kötődésével magyarázza, hogy a szervezet szigorúbb intézkedéseket követel, elfelejti, hogy a nyilvánosság a közéleti viták terepe, márpedig a politikusok politikai döntéseket hoznak, és jó esetben épp az egyes szakemberek érveit, mondásait összevetve határoznak. Ezekhez a döntésekhez járulnak hozzá a nyilvánosságban közzétett ajánlatok, javaslatok. Ráadásul az államtitkár következetlen is: Pintér tesztelésével kapcsolatban azt mondja, az újságíró ne gondolja okosabbnak magát a járványügyi szakembereknél, azok tudják, mi a dolguk. Továbbgondolva:

Kovács államtitkár miért gondolja okosabbnak magát az orvosi kamara vezetésénél?

És ha már itt tartunk: a sajtótájékoztatót ezúttal sem orvos vagy járványügyi szakember tartotta, hanem egy rendőr ezredes mellett a kommunikációs államtitkár.

Az operatív törzs tájékoztatóját lehet szeretni és nem szeretni, formáját bírálni és dicsérni. Egy azonban biztos: Lakatos Tibor ezredes tisztességét és türelmét senki nem kérdőjelezte meg. Eddig amire tudott, válaszolt, amire nem, nem. Amikor pontatlan volt, elnézést kért, kiigazította magát, órákig is tűrte a kérdéseket, ha becsúsztak buták, azokat is. Mindenkinek egyformán és legjobb tudása szerint válaszolt. Mellé érkezett most Kovács, hogy politikai show-t kreáljon az eseményből, amely így azonnal értelmét veszíti.

Összességében ma azt láthattuk, hogy az átadott információk száma minimális. Ami újdonság, az a Magyar Hang kérdésére adott Lakatos-válaszból derült ki. Ezen kívül megtudtuk, hogy a tájékoztató államtitkárnak fogalma sincs a vizsgálati protokollról. Ennek van hírértéke, de nem megnyugtató.

Mi ebben az időszakban még nagyon sokszor megírjuk majd (nem Kovács intelmére, hanem egyébként is), hogy végtelen mennyiségben kezet kell mosni, azt is, hogy otthon kell maradni, ha csak lehet, minden társas érintkezést a minimálisra kell szűkíteni. Mindent, ami ahhoz kell, hogy az emberek megértsék, mekkora a veszély, hogyan előzhető meg a járvány totális terjedése, miért fontos csökkenteni az egészségügy terhelését. A magam részéről még azt indokolhatónak tartom, hogy mindenki csak egyet kérdezzen a napi tájékoztatókon, elvégre nem biztos, hogy kétórás eseményeken kell részt vennie az operatív törzs igazgatójának a válság közepette, miként azt is értem, ha egyedi esetekről képtelenség ebben a helyzetben körültekintően beszélni.

Amit viszont lehetetlen elfogadni, az Kovács Zoltán kioktató, a helyzet súlyosságát és az emberek érdeklődését láthatóan nem érzékelő viselkedése, ami semmi mást nem mutat, mint a magyar emberek megvetését.

Kovács sajnos még mindig nem érti: a koronavírus legfőbb ellensége a közösség, a szolidaritás, a fegyelem és az egyéni áldozatvállalás mellett az igazság.

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Ajánlott videó

Olvasói sztorik