szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A hazai Facebook-univerzum egyik legfajsúlyosabb képviselője a választás előtti hetekben úgy érezte, nem hallgathat tovább. A kormányváltást szorgalmazó bejegyzésének hozzászólásaiból szemezgettünk – vannak érdekesek.

Mint azt korábban, a már akkor is több mint egymillió rajongóval rendelkező Schobert Norbert esetében kifejtettük, akit a Facebookon sok százezren követnek, az rendelkezik valamiféle felelősséggel arról, hogy milyen online kommunikációs eszközökhöz nyúl. A fitneszüzletember például szponzorált megosztásaiban kifejtette, hogy citromlével gyógyítaná a rákot, lényegében hasonlónak gondolja a cukrot és a kokaint, és hát igen sajátosan értelmezi a Google-kereső találatait. Schobertet akkor visszakézből helyretette a hazai Facebook másik fajsúlyos szereplője, Tibi atya.

A jelenleg több mint 1,3 millió követővel rendelkező fiktív pap Facebook-oldalának üzemeltetője valószínűleg a fent említett felelősséget érezhette, amikor úgy gondoltam, most már meg kell szólalnia a kormányváltás érdekében. Ám nem csak Tibi atya háborodott fel a diktárornak jellemzett, a választások utáni elégtételt belengető Orbán Viktoron, az oldal alapvetően alkoholmámoros-vicces bejegyzésekhez szokott felhasználói közül többen úgy gondolták, a miniszterelnök védelmére kelnek.

Ne jöjjön már nekem egyik nyomoronc sem azzal, hogy kiragadom a kontextusából a mondottakat! Nincs olyan kontextus, amiben ez elhangozhat.

Később nem kevés iróniával "pontosította" magát.

Elnézést kérek a nyomoronc szó használatáért. Most kaptam egy telefonhívást ismeretlen számról, hogy használjam helyette inkább a "józanabb belátással rendelkező polgártárs" kifejezést.

Felmerül némi történelmi, "mi lett volna, ha" jellegű okfejtés is:

Kossuth és Orbán nem különbözik egymástól. Ha Görgei stratégiáját követtük volna, és nem Buda és Pest felszabadításával szarakodunk, ahogy Kossuth politikai okokból elrendelte egy íróasztal mögül, akkor idejében sikerült volna döntő ütközetet kicsikarni az osztrák sereggel szemben, mielőtt bejönnek az oroszok. Kossuthnak nem kellett volna árulónak sem neveznie Görgeit, merő politikai megfontolásból tette: egy újabb szabadságharc esetén nem kockáztathatta meg, hogy bárki is vetekedjen a népszerűségével. Kossuth politikai manővereket hajtott végre a saját érdekében, Görgei hitt a hazájában, és 96 éves koráig hű maradt mindenhez, amit képviselt.

Annak viszont, aki Soros György messze érő kezét látja a Tibi atya Facebook-oldalra kitett politikai vélemény mögött, ezt üzente a fiktív pap:

Én kicsit sajnálom, hogy a Fidesz módszeresen széttrollkodta a Soros-kritikákat, mert én is rühellem, mint a szart, de azért ezt Te sem gondolod komolyan, ugye?

A rögtönzött történelmi helyzetértékelésnél valamivel kevésbé szofisztikált kritika után mi csak egy dolgot tudunk hozzátenni: dőltek a mémek a “Soros-tervet” firtató nemzeti konzultációról – az első videó egyszerűen zseniális.

Politizálhat-e egy boros-vicces Facebook-oldal?

Tibi atya viszonylag váratlan politikai belépője felveti azt a kérdést, hogy mennyiben férhet egy pártpolitikától teljes mértékben mentes, mindennapi gegekre építő online kommunikációs csatornára konkrétan kormányváltást szorgalmazó tartalom. Az egyik hozzászóló az eredeti bejegyzés stílusát kritizálva így fogalmazza meg véleményét.

"kedves" Tibi Atya. Nyomoroncnak titulálni a véleménye miatt bárkit is Ön szerint szabad? Ön ezt megfelelőnek találja? Öné a bölcsek köve és a megfellebezhetetlen igazság? Ha pikírt akarnék lenni, nálam most lépett át Ön a Rubikonon! Hobo után szabadon: az írásudók felelőssége.... Nos, Önnek sem ártana véleményének a placcra történő kidobása előtt legalább 3-szor végiggondolnia azt, majd lehetőleg nem lenézően, megbélyegzően nyilatkozni azokról akik esetleg másképp látják!

A bejegyzés óta eltelt bő másfél nap megosztásai, illetve az azokra érkező lájkolások, reakciók és megosztások száma alapján mindenesetre leszűrhetjük: azonnal érezhető rossz hatása nem volt Tibi atya karakteres megszólalásának, az oldal követői nagyjából ugyanolyan tömegesen tetszikelik és osztják tovább – ismét a viccességre alapozó – bejegyzéseit.