szerző:
Sándor Anna
Tetszett a cikk?

Ötszáz éve halt meg Lucrezia Borgia, és az utókor még mindig a méregkeverők királynőjét és a feslett nőt látja benne. Pedig ha a vérgőzös történelmi pletykák mögé nézünk, egy kimagaslóan intelligens és sikeres nőt találunk, aki élete felében teljesen ki volt szolgáltatva a családja politikai ambícióinak. Nincs ebben semmi meglepő: éppen ilyen ellentmondásos sors jutott a nőknek a reneszánszban.

Amikor Lucrezia Borgia, az ambíciózus VI. Sándor pápa lánya 1502-ben hozzáment Ferrara hercegéhez, a város lakói finoman szólva sem voltak elragadtatva. Lucrezia addigra elfogyasztott két férjet, és egyik házasságának sem lett jó vége. A Borgiákról ráadásul ellentmondásos hírek keringtek: a híveik lelkesen ecsetelték megnyerő külsejüket, szellemi és fizikai képességeiket, az ellenfeleik viszont megbotránkoztak az életmódjukon, és persze valós és valótlan pletykákat terjesztettek róluk.

A ferrarai herceget, I. Alfonso d’Estét és családját végül a házasságból fakadó politikai előnyök győzték meg, ám az esküvőt követő évben meghalt VI. Sándor, négy évvel később pedig Lucrezia bátyját, Cesarét is megölték egy elhúzódó ostrom során.

Ez az egyetlen portré, amely biztosan Lucrezia Borgiát ábrázolja, és még az élete során készült. (A festő valószínűleg Battista Dossi, 1519.)
Wikipedia

Mire a Borgia-ház hírhedt férfi tagjait rövid és viharos tündöklés után lesöpörték a történelem színpadáról, Lucrezia 27 éves volt. Ferrarában az elkövetkezendő bő évtizedben a hercegi pár fényes reneszánsz udvart épített ki. Lucrezia fokozatosan lemosta magáról a családja miatt rátapadt rossz hírét, és mikor 1519. június 24-én, mindössze 39 évesen meghalt, a ferraraiak őszintén meggyászolták kedvelt hercegnéjüket.

Lucrezia Borgia ennek ellenére olyan vérfertőző femme fatale-ként maradt meg a kulturális emlékezetben, aki megunt szeretőit a gyűrűjébe rejtett méreggel ölte halomra. Sokat tett ezért Victor Hugo drámája, amelyet aztán Gaetano Donizetti vett alapul a kétfelvonásos operájához. De a Borgiák sorozat is ráérősen tocsogott Cesare és Lucrezia testvérszerelmének ábrázolásában.

Pedig minderre semmilyen bizonyíték nincsen, és a kutatók sem tartják valószínűnek. Amit tudunk, hogy mikor VI. Sándor egy megalázó impotenciavizsgálatra alapozva elválasztotta lányát az első férjétől, a szégyenben maradt Giovanni Sforza azzal vágott vissza, hogy Lucrezia lefekszik az apjával és a bátyjával.

Cristofano dell'Altissimo: VI. Sándor pápa, azaz Rodrigo Borgia
Wikipedia

Emellett azt sem támasztja alá hitelt érdemlően semmi, hogy Lucrezia az élete során bárkinek ártott volna. Sőt, a családot támadó méregkeverés vádja azoknak a Borgia-szolgáknak a vallomásából származik, akiket a család elszánt ellensége, a későbbi II. Gyula pápa kínoztatott meg.

Ha Lucrezia Borgia alakját megtisztítjuk ezektől a pletykáktól, akkor is figyelemreméltóan ellentmondásos életút rajzolódik ki előttünk, amely árnyalhatja az ünnepelt reneszánsz képét. Mit jelentett a pápa lányaként élni? Milyen lehetőségei voltak egy intelligens nőnek? És hogyan változott a nők helyzete a középkor végén? Lucrezia Borgia halálának 500. évfordulóján Novák Veronika történésszel kerestük a választ ezekre a kérdésekre.

Ha egy reneszánsz pápának tehetséges gyerekei születnek

VI. Sándor kifogásolt életmódja tulajdonképpen nem tért el kirívóan a kortárs uralkodókétól. A 15. századra ugyanis több tekintetben is elkezdett látványosan átalakulni a királyok udvara. Az uralkodók például azelőtt is tartottak szeretőket, ekkor viszont elkezdték nyilvánosan is felvállalni őket. Az uralkodó szeretőjének státusza gyakorlatilag új hivatalos szereppé vált, követek és főurak keresték fel őket, hogy a közbenjárásukat kérjék az uralkodónál. És nem volt ez másként a késő középkori egyházban sem: úgy a pápák, mint a bíborosok tartottak szeretőket.

Az uralkodói szeretőktől persze gyerekek is születtek, akiket a mediterrán régióban nem szégyellnivaló fattyakként kezeltek, hanem beállítottak a sorba: nevet és rangot kaptak.

Altobello Meloni: Cesare Borgia (1500-as évek eleje)
Wikipedia

VI. Sándor még bíborosként találkozott Vannozza dei Cattaneivel, aki négy gyereket szült neki, de Juan és Gioffre nem hagyott mély nyomot a történelemben. Cesare kiugrott a bíborosi székből, hogy hadvezérként háborúzza keresztül-kasul Itáliát. Képességei annyira lenyűgözték Niccolò Machiavellit, hogy róla mintázta A fejedelemben megírt uralkodói eszményképét.

És ott volt még Lucrezia, aki térde alá omló aranyszőke hajával, arányos termetével, világos szemeivel, hófehér bőrével maga volt a megtestesült angyali reneszánsz szépség.

A kortársak szerint mindehhez könnyed elegancia, belülről sugárzó méltóság is társult, ami még inkább kiemelte műveltségét és intelligenciáját.

VI. Sándor elkötelezetten gondoskodott a családjáról, és a források szerint tényleg szerette a gyerekeit meg az anyjukat. VI. Sándort persze a józan számítás is vezette, hogy a családjában ossza ki a legfontosabb tisztségeket, és a gyerekeit felhasználja a céljaira: egy Borgia pápa leginkább a sajátjaiban bízhatott. A kettősség, amely Lucrezia Borgia életét jellemzi, már itt megmutatkozik. A korban kimagasló nevelést kapott, viszont amint VI. Sándor érdekei úgy kívánták, újra meg újra kiházasította a lányát.

Aduász a házassági piacon

Lucrezia tizenegy éves sem volt, mikor Borgia már megegyezett az első férjjelölttel, akit hamarosan újabb követett. 1492-ben aztán a pápai címmel ideje volt hatalmasabb szövetségesek után néznie. Mivel a katolikus egyház feje évszázadokig fajsúlyos világi politikai erőt is képviselt, az erkölcsileg finnyásabb családok sem vetették el a lehetőséget, ha a pápa családjából házasodhattak.

Pintoricchio: Lucrezia Borgia mint Szent Katalin (1492 és 1494 között)
Wikipedia

Első körben Lucrezia a milánói herceg rokonához, Giovanni Sforzához ment hozzá - csakhogy a Sforza család hatalma hamarosan hanyatlani kezdett, így el is választották tőle. Az impotencia-teszttel, ugyebár. A válás kínos fordulata volt, hogy időközben Lucreziának gyereke született. A Borgiák ellenségei szerint Cesare, mások szerint a pápa futára volt a titokban megszült gyerek apja - a futárt mindenesetre valakik megölték.

Ezzel a lendülettel VI. Sándor hozzá is adta a lányát a nápolyi király törvénytelen fiához. Lucrezia és második férje, Aragóniai Alfonz nagyon szerelmesek voltak egymásba, viszont egy esti séta során fegyveresek támadtak az ifjú férjre, és összekaszabolták. Mivel nem halt bele a sebeibe, pár nappal később az ágyában megfojtották. A politikailag kényelmetlenné váló kettes számú férj meggyilkolásával mások mellett Cesare Borgiát is vádolták. Lucreziát összetörte Alfonz halála, de alig telt el két hónap, és a pápa már a harmadik házasságot tervezte.

Hogy VI. Sándor eljárása extrém lett volna? Mai szemmel mindenképpen, a korban viszont nem túl kirívó. Novák Veronika történész szerint minél kiváltságosabb réteghez tartozott egy nő, annál inkább ki volt szolgáltatva annak, hogy bedobják a házassági piacra. Ez a középkori szokás a kora újkorban sem változott.

Id. Pieter Bruegel: Lakodalmas tánc (1566 körül)
Wikipedia

A társadalmi ranglétrán lefelé lépegetve viszont némiképp nőttek a párválasztási lehetőségek, főleg, mikor egy késő középkorban élő nő megözvegyült. Lánykorában az apja döntött a sorsáról, feleségként a férje, de özvegyként többnyire a maga ura lehetett.

Amikor hagyták, hogy egy művelt és intelligens nő kibontakozzon

Az uralkodói udvarok említett változásai azt is jelentették, hogy míg korábban inkább adminisztratív, irányító jellegük volt, a 14-15. század Itáliájában fokozatosan a hatalom és a gazdagság reprezentálására is szolgáltak. Az erő jele volt, ha egy úrnak a katonák zsoldja mellett telt arra, hogy művészek sorát is megfizesse.

Fellendült tehát a társasági élet, és az uralkodók okos, szép és gazdag emberekkel, férfi és női udvaroncokkal vették körbe magukat, divatossá vált a könnyed szellemesség és a klasszikus műveltség. És a felsőbb társadalmi rétegekben ezt egyre inkább - ismét a családfőtől függően - kiterjesztették a nőkre is.

Lucrezia Borgia igazi humanista nevelést kapott. Beszélt spanyolul, katalánul, olaszul és franciául, olvasott latinul és görögül. Kiválóan értett a lanthoz, a költészethez, és a korban kirívó példaként a szónoklathoz is. Egy nő ugyanis nem kaphatott szót nyilvánosan, ennek igazolását már évszázadok óta Szent Pál a nőket csöndes, alávetett engedelmességre oktató tanításával igazolták. VI. Sándor viszont ezek szerint nem volt rest meglátni és kibontakoztatni a lányában rejlő tehetséget.

Lucrezia intelligenciájának bizonyítéka, hogy ő kezelte a ferrarai udvar és a Vatikán közötti hivatalos levelezést, illetve 30-50 ezer hektáron gazdálkodott a saját nevén és a maga hasznára.

A ferrarai levéltárban fellelt dokumentumok szerint kiválóan értett a szerződéskötéshez, a határviták rendezéséhez. Sőt, olcsón megvásárolt, majd lecsapolt, csatornázott és termővé fordított mocsaras területeket. Az így megművelt földekből származó busás bevételt pedig azonnal befektette további földekbe.

A középkori üzletasszony sikerei és bukásai

Az aktív üzletasszony alakja egyébként nem idegen a kortól. Sőt, Novák Veronika szerint a késő középkor ebből a szempontból sokkal szabadabb volt, mint hisszük. És leginkább a városi, azaz a középosztályhoz tartozó nők önrendelkezését és lehetőségeiket tekintve jelent egyfajta csúcspontot. Főleg, hogy a kora újkor aztán olyan társadalmi bemerevedést hozott, amelyben mindennek a jó részét elvesztették.

A könyvelői, adminisztrációs szerep például kifejezetten a nemes nők feladata volt. Míg a férj az udvarban időzött, háborúzott vagy meghalt, az asszony intézte a birtok ügyeit - akár bíráskodott is. De számos ábrázolást ismerünk például számoló kereskedő feleségekről, amint egyedül vagy a férjükkel együtt könyvelnek. A késő középkorban voltak már női céhek és céhmesterek is, emellett a nők végrendelkezhettek a vagyonukról.

Középkori életkép: az ékszerbolt pultja mögött a kereskedő házaspár szolgálja ki a vevőket. (14. század)
AFP

A kora újkorban beszűkült a mozgástér. Sok párhuzamosan futó változás időszaka ez, de többek között az történt, hogy felpörgött a piaci versenyhelyzet, a már akkor is kevesebb bérért dolgozó bérmunkás nők pedig a céhek legényeinek riválisai lettek. Ezért a városok elkezdtek például olyan szabályokat hozni, amelyekkel megnyirbálták a nők lehetőségeit, hogy ne lehessen belőlük céhmester. Vagy ha meghalt egy nő férje, akkor újra férjhez kellett mennie, és a férje nevén ment az üzlet még akkor is, ha a gyakorlatban a nő vitte.

A gyilkos nők divatjába illik a méregkeverés vádja

A Borgiák abban az átmenetben jutottak a csúcsra, amikor a késő középkor szabadabb szakasza beleomlott a kora újkor fokozatosan bemerevedő évtizedeibe. Részben a reformáció számlájára írhatjuk, hogy a társadalom sokkal paternalistábbá vált: az apa, a király, az Isten joga, hogy döntsön életről és halálról - ebben már megtaláljuk a későbbi abszolutizmus csíráit is.

Bizonyos fokú nőgyűlölet már a középkorban is megnyilvánult, de ez az újkorban még inkább kiszélesedett: gyakori tévhit például az elterjedt boszorkányüldözést a középkorhoz kapcsolni, mivel az üldözés csúcspontja a 16-17. századra esik.

A nyomtatott röplapokon és a szélesebb közönségnek szánt irodalmi műfajokban a nőket egyre inkább veszedelmes, erőszakos, lázadó, gonosz alakokként ábrázolták,

az 1500-as években pedig az Alpokon túl is divatba jöttek azok az itáliai novellák, amelyek gyilkos, bosszúálló nőkről szóltak.

Mikor a történészek párhuzamba állították ezeket a peres anyagokkal, azt találták, hogy a gyilkossággal vádolt/elítélt nők száma valójában alig tíz százalék körül mozgott.

A szeretőit megmérgező Lucrezia Borgia képe ugyan illeszkedik a gyilkos asszonyok trendjébe, viszont érdekes, hogy miért éppen őt találták meg ezzel a váddal? Egy kortársa, Caterina Sforza például nemcsak ádáz hadvezér volt, hanem a második férjének gyilkosain igazi vérbosszút állt, amellyel ősi családokat irtott ki teljesen.

Lorenzo di Credi: Caterina Sforza (1481 és 1483 között)
Wikipedia

A fenti kérdésre nincs egyértelmű válasz, viszont elképzelhető, hogy Lucrezia Borgiát végül halálában is utolérte a családi propagandák megsemmisítő hatása. Míg a Borgiák eltűntek a történelem süllyesztőjében, a Sforzák kitartottak. Lucrezia pedig Borgia végül nem tudta elkerülni a nők sok évezredes sorsát. A nyolcadik terhessége már nagyon megviselte a szervezetét, és tíz nappal a szülést követően meghalt. Ennek ma van 500 éve - ideje lenne inkább azt erős és okos nőt látni benne, aki valójában volt.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: