HVG Extra A Nő
HVG Extra A Nő
Tetszett a cikk?

A legmélyebb magánügyünk, életünk egyik legintimebb szelete. Mégis szinte állandó a társadalmi nyomás, az elvárás: a nő arra született, hogy anyává váljon. A Nők gyermek nélkül című interjúkötetben 18 nő történetét olvashatjuk – a könyvből most Singer Magdolna, író, újságíró, hospice- és gyásztanácsadó ajánlásának egy részletét közöljük.

Ujjongva üdvözöltem a tervet, úgy kellett ez a könyv, mint egy falat kenyér! A gyermektelenséggel szembenéző nők kétségei, fájdalmai, útkeresése ugyanis megjelent és új kihívást jelentett a gyásztanácsadói hivatásomban is.

Azoknak a nőknek a gyászmunkájában, akik válás, szakítás feldolgozása miatt fordulnak hozzám, nehezítő tényező, ha a kapcsolattal együtt a gyermek lehetősége is elvész, vagy jelentősen csökken a reménye. Más válástörténetekben pedig gyakran az bontakozik ki, hogyan befolyásolta negatív irányba a kapcsolatot a fogantatásért való évekig tartó küzdelem, hogyan vezethet váláshoz akár az után, hogy végül gyermek születik. Ilyenkor a felek úgy érzik, feláldozták a kapcsolatot a gyermekvállalás érdekében.

A pre- és perinatális, vagyis a szülés előtti és körüli veszteség gyásza olyan területeken is megmutatkozik, ahol korábban nem is létezett. A magzati diagnosztika fejlődése magával hozta a beteg magzatok sorsáról való döntés kegyetlen dilemmáját; a lombikprogram kapcsán pedig olyan morális kérdésekkel kell szembenézni, hogy mi legyen a lefagyasztott embriókkal, amelybe sokan belegondolni sem mernek; vagy a redukció, amikor elindul a várandósság több magzattal, amelyek egyikétől-másikától a sikeres szülés érdekében meg kell válni. A korai veszteségek elszenvedői közül sokan már túl vannak a többedik próbálkozáson, lombikprogramon, vetéléseken, és félelemmel gondolnak arra, hogy talán sohasem lehet gyermekük.

Túry Gergely

A könyvben vallomást tevő nők többek között éppen ezekről a fájdalmakról és dilemmákról számolnak be.

Beletörődjenek-e abba, hogy nem születik gyermekük, vagy próbálkozzanak tovább? Ha igen, meddig? Van-e ennek értelme, nem teszik-e tönkre a kapcsolatukat, önmagukat a talán hiábavaló küzdelemben? 

Vállaljanak-e gyereket egyedülállóként is, amikor még a testük készen áll a fogantatásra, szülésre, máskülönben a pártalálás nehézsége miatt könnyen kifuthatnak az időből.

Ha úgy döntenek, hogy feladják a gyermek utáni vágyukat, hogyan tudják az észbeli döntést érzelmileg is elfogadni? Miként lehet elcsendesíteni ennek az ősi, zsigeri szinten követelőző vágynak a hangját? Létezik-e bármi, ami kárpótolni tudja őket, nem marad-e örökre egy űr a lelkükben, amely mint egy éhes, követelőző száj, kielégülésre vágyik, mindhiába? Hogyan küzdjenek meg egzisztenciális szorongásukkal, melyre gyógyírt reméltek a gyermekeik által? A halhatatlanságot célzó tervük kudarcot vallott, hiszen ki más lehet az, aki emlékezni fog rájuk halálukon túl is, generációkon keresztül, mint a saját gyermekük, unokájuk?

A másik oldalon pedig, hogyan birkózzanak meg a társadalmi elvárások nyomasztó terhével, az előítéletekkel, a stigmatizációval azok, akik nem kívánnak gyermeket vállalni? Hiszen hazánkban jelenleg különösen kirekesztik azokat, akik nem szülnek, valóságos persona non grata válhat belőlük. Hogyan érjék el, hogy szabadon rendelkezhessenek az életükkel, és saját belső iránytűjüket követve dönthessenek a gyermekvállalás kérdésében?

A kötetben megmutatkozik a mai szülőkorú fiatalok sokkal tudatosabb, erőteljesebb felelősségvállalása és az ezzel járó szorongás is. Alkalmas vagyok-e az anyaságra?

Túry Gergely

A neves színésznő, aki tudatosan nem vállalt gyereket, és soha nem bánta meg, így fogalmaz: „A földkerekség negyede olyan szülők gyereke, akiknek nem szabadott volna gyereket vállalni.” Ilyen kérdéseket a szüleink, nagyszüleink generációja nem tett fel. Ez a természet rendje, házasodunk, gyermeket nemzünk és nevelünk, majd jönnek az unokák. Túlnépesedés, ökológiai, politikai szorongás? Az meg mi a csuda?

Ma azonban sok a kérdés: őrült iramban megnövekedett a válások száma, akarok-e én is egyedülálló szülőként gyereket nevelni? Az ismeretek elképesztően gyors változása, bővülése és elévülése mellett miképpen tudok lépést tartani mindezzel, ha gyereket vállalok? Amíg otthon vagyok a kisbabánkkal, kiszolgáltatom magam a páromnak, hogyan tudom ezt megoldani?

Polcz Alaine azok közé a nők közé tartozott, akik egészségi okoknál fogva eleve nem szülhettek. Az életéről faggatva megkérdeztem, érez-e néha irigységet bármivel, bárkivel kapcsolatban. Azt felelte, igen, irigységgel tekint az anyákra, különösen olyankor, ha azt látja, türelmetlenek a gyerekükkel. Ekkor nyolcvanéves volt. A gyermek utáni vágya egy életen át elkísérte. Mint azt önvallomásaiban megírta, még férjét, Mészöly Miklóst is arra biztatta, ha a szeretői kapcsolatából nem várt baba foganna, ő elvállalná, felnevelné. Másfelől, élete végén, mérleget készítve úgy vélte, a könyvei az ő gyermekei. Ha egy-két-három gyermek nevelésével lett volna elfoglalva, nem hozott volna a világra ennyi könyvet, és a haldoklókkal, gyászolókkal folytatott munkája sem lehetett volna ilyen elmélyült.

Szabó Magda maga döntött úgy, hogy nem vállal gyermekeket, annak ellenére, hogy az irántuk érzett rajongása miatt választotta a tanári pályát. Amikor azonban az Újhold folyóiratot betiltották, amelynek ő is szerkesztője volt,

férjével, Szobotka Tiborral úgy határoztak, nem vállalnak gyermeket, hogy ne lehessenek a rendszer túszai. Talán részben ugyanilyen okoknál fogva nem született gyermekük „újholdas” munkatársainak, Nemes Nagy Ágnesnek és Pilinszkynek sem.

Szabó Magda, bár szenvedett a gyermektelenségtől, elismerte: nem valószínű, hogy Szobotkával való szenvedélyes szerelmük, szimbiotikus kötődésük gyerekek mellett is ilyen töretlen intenzitással kitartott volna egészen férje haláláig. És vajon megszülettek volna-e azok az irodalmi alkotások – beleértve a gyerekeknek szánt műveket –, amelyekkel bevéste nevét az irodalomtörténetbe, és amelyekkel annyi örömöt nyújtott és nyújt még halála után is az olvasóknak?

Singer Magdolna
Fazekas István

Akiknek nem jön a gyermekáldás, vágyakozva pillantanak a gyermekes családokra. Még ha reálisan látják is a nehézségeket és ezzel szemben a függetlenséggel járó előnyöket, ezeket a képeket elhalványítják, és bájos gyermekarcok, vidám családi együttlétek filmjeit pergetik lelki szemeik előtt. A gyermekesek pedig időnként elábrándoznak a szabad életről, függetlenül attól, mennyi örömöt nyújt számukra a gyerekük. A gyermeknevelés nem csupán megterhelő – hiszen azt bőven ellensúlyozzák az együtt megélt szeretetteljes élmények –, de sok esetben mély fájdalmakkal kísért, véget nem érő utazás. Ismert a mondás: kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond. A felnőtt gyerekek egzisztenciális problémái, gyermekvállalási, nevelési küzdelmei, egészségi gondjai, csalódásai a szülőket jobban megviselik, mint őket magukat.

hvg

Az az elképzelés sem mindig állja meg a helyét, hogy a gyermekeink támaszt jelentenek időskorunkra. A praxisomban se szeri, se száma azoknak a felnőtteknek, akik rossz viszonyt ápolnak a szüleikkel, ami tartósan megviseli mindkét felet; a mindennapi aggodalom, vita, harag, bűntudat aláássa a szülők és gyerekeik testilelki egészségét.

Téves tehát az a szemlélet, amely azt sugallja, hogy a gyerekesek boldogok, a gyermektelenek pedig boldogtalanok. Az élet szüntelen hullámzás, amelyben vannak felfénylő pillanatok gyerekekkel vagy gyerek nélkül is, és vannak hullámvölgyek, amikor nehéz a szívünk.

Mindegyik út küzdelmes, és elkerülhetetlen veszteségek szegélyezik, de mindegyik vezethet önismerethez, a képességek kibontakoztatásához, a személyiség éréséhez.

Tanács Eszter Nők gyermek nélkül című könyvéről itt talál további infókat, és meg is rendelheti.

A HVG Extra A Nő Szalon következő beszélgetésén ugyancsak a könyv lesz a téma, az eseményről és a résztvevőkről ide kattintva tudhat meg többet:





Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra A nő magazin közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.