A hülye gyakornok, aki ellopta a NASA-tól a Holdat

IMG 0143
2018.05.20. 06:19

Thad Roberts biztosan előkelő helyen végezne a legrosszabb munkahelyi gyakornokok listáján. Huszonöt éves volt, amikor 2002-ben munkát kapott a NASA-nál, a houstoni Johnson Űrközpontban, közel az északi 31-es épülethez (Building 31 North), ahol a NASA az Apollo-küldetések során visszahozott holdkőzeteket is tárolta.

1969 és 1972 között a NASA 12 amerikai űrhajóst juttatott el a Holdra, és az akkor begyűjtött kőzeteket azóta is hét lakat alatt tartják. A kőzetgyűjtemény az amerikai kormány tulajdona, és nemzeti kincsként vigyáz rá. Valahol jogosan: hány más nemzet mondhatja el magáról, hogy kézzel szüretelt holdkőzetgyűjteménye van? Egy sem. Az északi 31-es épület, a holdkőzetlabor ennek megfelelően szigorúan őrzött, megerősített épület: az özönvíznek éppúgy ellenáll, mint az Apokalipszis négy lovasának.

De a biztonsági rendszert nem készítették föl a szerelmes gyakornokokra.

Lehozom neked a Holdat az égről

Thad okos és ambiciózus fiatalember volt, még ha a későbbiek fényében az okos nem is tűnik egyértelműnek. Igazi polihisztor volt: fizikát, geológiát és antropológiát tanult, de nem volt tipikus könyvmoly, sőt; nagyon szerette az adrenalinserkentő izgalmat. Akárcsak Tiffany Fowlert, egy másik NASA-gyakornokot, akivel egy bimbózó románcot, illetve a válását készítette elő.

Tiffany őssejtkutatással foglalkozott a NASA-nál, de korábban egy szurkolókórus cheerleadere volt. Thad teljesen megkavarodott tőle, akárcsak attól, hogy a lány francia szavakat suttogott szex közben. A csillagokat lehozta volna neki az égről. De mivel a legközelebbi csillag – a Nap után – 4,34 fényévnyire található a Földtől, Thad úgy döntött, hogy a lánynak kevesebbel kell beérnie.

Például a Holddal.

Tiffany felvillanyozódott, amikor Thad megosztotta vele a tervét; hogy ellopná a holdkőzeteket az északi 31-es épületből, hogy azon fekve szeretkezhessenek (és aztán jó pénzért eladják őket). A terv egyszerre tűnt veszélyesnek, romantikusnak és nagy vagyonnal kecsegtetőnek. Ugyan hogy mondhatna nemet erre két ilyen adrenalinfüggő? Később a 19 éves Shae Saurt is csatlakozott hozzájuk bűntársnak.

A terv megvalósítását több hónapos felkészülés előzte meg. Jól bemagolták a biztonsági rendszer felépítését, mielőtt 2002 tavaszának egy sötét éjszakáján az északi 31-es épülethez hajtottak. A szeptember 11-i terrortámadások után ezt az épületet megerősített őrizet védte, de az éjjeliőr így is beengedte őket. A NASA-nál éjt nappallá téve dolgoznak az emberek, és az őr semmi gyanúsat nem talált abban, hogy a három túlképzett gyakornok az éjszaka közepén tűnik föl.

A betörők loopolt üzemmódra állították a kamerákat, hogy a biztonsági személyzet ne fogjon  gyanút. Shae a kocsiban maradt, hogy figyelje az adást, és figyelmeztesse Tiffanyt és Thadet, ha valami történne. De nem történt semmi, a betörés idején egyedül voltak az épületben. Nem volt nehéz bejutniuk: a belépési kódot Thad már korábban megkapta egy gyanútlan munkatárstól.

A fürdőszobában Tiffany és Thad búvárruhába öltöztek és légzőkészüléket vettek föl, mivel a NASA légmentes kamrában tárolta a holdkőzeteket, hogy megóvja őket az oxidációtól. 15 percnyi oxigénnel kellett kibírniuk a légzsilip mögött, a nitrogénnel telített kamrában. A bunkerbe nem volt egyszerű bejutniuk, mert ehhez több kódot is be kellett pötyögniük, de Thad egy speciális, kalcitból, fluoritból és gipszporból álló keverékkel ecsetelte a kódzár billentyűzetét, így meg tudta mondani, hogy milyen sorrendben nyomták le a gombokat előttük, akik bejutottak.

Elképesztő, hogy az elkövetők így juthattak be a NASA egyik legbiztonságosabb épületébe. Talán nem is így történt, csak Thad nem akarta befeketíteni az informátort, akitől a kódokat kaphatta. De ez rejtély marad – ahogy az is, hogy két huszonéves fiatal hogy az istenbe tudott kicipelni csaknem negyed tonnányi holdkőzetet a NASA szupertitkos bunkeréből, át a laboratóriumon, a folyosókon, a parkolón, majd a biztonsági személyzeten. De megtették, és nem buktak le.

Azt csinálták a Holddal, amit egymással

A NASA két napig észre sem vette, hogy kirabolták. Mivel Tiffany és Thad semmilyen nyomot nem hagytak maguk után – sem ujjlenyomatot, sem egy hajszálat –, a nyomozók gyakorlatilag a sötétben tapogatóztak. Eközben a két elkövető arra használta az összes Apollo-küldetés során összegyűjtött mintákat, hogy kőágyat építettek belőle, és azon szeretkeztek.

Csak a kontraszt kedvéért: ha egy NASA-alkalmazott szeretne holdkőzetekkel dolgozni, ahhoz el kell végeznie a szükséges papírmunkát, anyja neve, projektnév, felhasználási terület, szigszám, tajkártya. A kutató csak ezután kaphatja meg az aprócska kőzetmintát, amivel elpiszmoghat egy darabig. Utána ismét kilométeres papírmunka jön, majd a megcímkézett kőzetdarab, amit az oxigénnel való érintkezés és más szennyeződési kockázatok miatt használhatatlannak minősítenek, visszakerül a bunkerbe. A vállalati tulajdonnal csúnyán visszaélő fiatalok gyakorlatilag épp azt csinálták a kövekkel, amit egymással.

Be is szennyezték őket – ezzel gyakorlatilag használhatatlanná téve őket a tudományos közösség számára. Megsemmisítették a NASA-kutatók három évtizednyi kézírásos feljegyzését is, amiket szintén elzárva tartottak.

– írta az esettel foglalkozó feljegyzésben az FBI.

Eközben Gordon McWhorter, Thad egyik barátja is beszállt a buliba. Felajánlotta, hogy segít túladni a holdkőzeteken. Orb Robinson álnéven feladott egy hirdetést, hogy sokkarátos holdköveket kínál eladásra; aki tud rá vevőt, szóljon. Egy amatőr belga ásványkutató, Axel Emmermann le is csapott a lehetőségre; örült, hogy igazán különleges darabbal bővítheti a gyűjteményét. Mindenesetre kétségei voltak, hogy valóban igazi holdkőzetről van-e szó. Thad korábban úgy vélte, hogy egy tízdekás kőzetdarabért nyugodtan elkérhetnek 30 millió dollárt. Az ár hallatán Emmermann gyanút fogott; abban biztos volt, hogy a holdkőzet valódi, de a forrása kapcsán már kétségei támadtak.

2002. július huszadikán – pont 33 évvel Neil Armstrong Holdra szállása után – Emmermann és Thad találkoztak egy floridai étteremben. Rövid csevegés után elindultak a hotel felé, ahol az átadás lebonyolítását tervezték. Thad viccelődve megjegyezte Emmermann-nak, hogy „remélem, nem vagy bemikronofozva” – és fogalma sem volt, hogy mennyire fején találta a szöget. Az átadáson ugyanis nem Axel Emmermann-nal találkozott, hanem egy FBI-ügynökkel.

Rövidesen negyven ügynök vette őket körül, csőre töltött fegyverekkel. A hotel fölött helikopterek köröztek, az autópályákat lezárták. Nem volt menekvés.

Hasznosan töltött börtönévek

Letartóztatásuk után Tiffany és Thad közös cellába kerültek, de ezután nem találkoztak, egészen a tárgyalásig. A vallomástétel alatt Thad Tiffanyra nézett, de a lány nem mert visszanézni rá.

A bíróság szigorú és aránytalan ítéleteket hozott. A két nő, Tiffany és Shae próbaidőt kaptak, de Thadet és Gordont több év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Thad összesen 100 hónapot kapott, mivel összevonták az ügyét egy korábbi esettel: dinoszauruszfosszíliákat lopott egy utahi lelőhelyről. A két esetet együtt tárgyalták, így jött ki a 100 hónap – igaz, ezen később enyhítettek.

A börtönben Thadnek volt elég ideje arra, hogy meggyászolja Tiffany elvesztését, kvantumfizikára tanítsa a többi elítéltet, illetve kidolgozza a kvantuműrelméletet (quantum space theory, QST), ami Albert Einstein általános relativitáselméletét és a kvantummechanikát hozta közös nevezőre. Hat év után, 2008 augusztusában szabadult; ekkorra már elkészült a témába vágó könyvével, az Einstein's Intuition: Visualizing an Eleven-Dimensional Framework of Nature, An Introduction to Quantum Space Theoryval. Ez aligha számíthat akkora közérdeklődésre, mint a Thadról írt könyv – Sex on the Moon: The Amazing Story Behind the Most Audacious Heist in History –, amiből hamarosan filmet is forgathatnak

Igen, filmet. És tényleg, miért is ne? Elvégre Thad az első ember, aki úgy szexelt a Holdon, hogy ott se volt.

(Gizmodo | Deseret News | Chicago Tribune | CBS News | LiveScience)

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport