Mit tegyek, ha állandóan piszkál a társam?
2019. november 13. írta: Lane

Mit tegyek, ha állandóan piszkál a társam?

Gyakran hallom panaszként, hogy a házastárs folyamatosan piszkálódik azért, mert valami nem az igénye szerint történik, és ez megmérgezi a mindennapokat. Mit lehet tenni ilyenkor, hogy ne sodorja ez a válás, szakítás szélére a párt?

pexels-photo-3200057.jpeg

Amit érdemes ilyenkor megnézni, hogy mi történik, és mi zajlik a felekben, mielőtt a „piszkálódás” elkezdődik, és mit szeretne elérni a társ a megjegyzésével. Azt tapasztalom, hogy a párok gyakran a felszínen ragadnak, és nem nézik a mögöttes érzelmeket. Azon súrlódnak, hogy miért mondta azt, amit, és miért olyan hangsúllyal, és nem azt keresik, hogy vajon milyen félelem mozgatja a társat, ami miatt ilyen megnyilvánulása van.

Például János szenved attól, hogy a felesége „bünteti”, ha elmegy néha a haverokkal. „Olyankor előtte, utána napon mindig piszkál itthon a feleségem – mondja. Nem szól hozzám, meg van sértődve, és nem értem az okát, mert látszólag minden rendben van velünk.” A feleség ugyanezt a helyzetet úgy látja, hogy neki van egy igénye a közös együtt töltött időre, és a férje azzal, hogy másokkal van, őt mellőzi, és az igényét nem veszi figyelembe.

Nagy kérdés, hogy vajon adott-e bizalmatlanságra okot a férj, vagy esetleg egy előző kapcsolatból hozza a feleség azt a félelmét, hogy ha mással van a partnere, akkor őt nem veszi figyelembe, és vajon miből táplálkozik az az állítás, hogy az olykor külön töltött idő a kapcsolat végével fenyeget. A másik oldalról meg azt érdemes megnézni, hogy miért érzi a szabadság megnyirbálásnak valaki, ha a társa vele akar lenni, és a közös időtöltésre tesz ajánlatot.

Tényleg ez a baj? Vagy a reakció kezelése a probléma forrása?

Ezt felkutatva, ott a továbblépés munkája, azaz, hogy mit tudnak tenni külön-külön azért, hogy erősítsék a másikban a szeretettség, a fontosság érzését úgy, hogy közben mindkettejük önmaguk lehessenek. Ugyanis a fenti történetben a feleség „nyomása” a másik félben az önállóság elvesztésének érzetét adja. Itt is nagy kérdés, hogy miért ez jön fel, és a férj miért nem a társ szorongását látja meg a helyzetben, és arra reagál.  És mindeközben az igényét kifejező feleség is azt érzi, hogy nem tud önmaga lenni ebben a kapcsolatban, mert nem szabad vágynia a társával való közös időtöltésre.

Azt látom, hogy sok párkapcsolatnak nem kellene szakítással végződnie, de a kommunikáció hiánya, a pozitív hozzáállás, az egymás megértése annyira kikopik a kapcsolatból, hogy az érzelmi sivárságot, vagy a hiányt annak tudják be, hogy nem egymáshoz valók a felek. Pedig sok esetben a nézőpontok váltásával, a pozitív szemlélet beemelésével, a kommunikáció megtanulásával egymás érzéseire, igényeire pontosan reagálva egy boldog családi életet tudnának élni.

***

Ha szeretnéd, hogy neked is segítsek újratervezni az életed, túl jutni az elakadáson, a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, akár a kommunikációban, egymás megértésében vagytok elakadva, boldogtalan vagy, és nem találod a kiutat) , itt írd be magad a naptáramba. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében.

Ha könyvet olvasnál a témában, kattints IDE!

Laskai Nelli

házassági tanácsadó, életöröm tréner

A bejegyzés trackback címe:

https://laskainelli.blog.hu/api/trackback/id/tr8415304264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása