Már a Rákosi-diktatúra világát idéző levéllel próbálkozik a Jobbik

Vágólapra másolva!
Teljességgel megdöbbentő akcióval állt elő a kampányhajrában a Jobbik. Egy olyan, állítólag Nürnbergben élő nő levelét tették közzé, akinek egyetlen vágya van csupán: találkozzon végre Vona Gáborral. Az erősen az 50-es évek világát idéző levél célja nem más volt, minthogy megmutassa, milyen népszerű a csodálatos Vezető és Pártja! A művelet ezúttal sem sikerült. Miközben Gyurcsány ultimátuma után már nyilvánvaló, amit eddig is tudni lehetett: a bukott miniszterelnök tökéletesen maga alá gyúrta Vona Gábort, és közben a valódi jobbikosok egyre-másra hagyják ott a pártot, és a Jobbik fennállása legnagyobb válságába került.
Vágólapra másolva!

A kampányidőszak kihozza az emberből az állatot, legyen szó médiadolgozóról vagy a választáson induló pártról. Feltehetőleg így volt ez az egyik - píszi-kifejezéssel - alkoholproblémákkal küzdő 444-essel is, aki egy személyben robbantotta ki az elmúlt évtized legbrutálisabb világbotrányát: a cetli-gate-t. Ez annyit jelentett nála, hogy Lázár János videója után Bécs városát és a 444 szerkesztőségét szabályszerűen elárasztották a magyar kormányt kritizáló CETLIK, ezt igazolandó, fel is mutatott belőlük egyet. Mondjuk az teljesen mellékes, hogy ezt a cédulát bárki gyárthatta, a kocsi ablakára tehette, beküldhette a szerkesztőségbe. De ilyen szakmai finomságokkal teljesen felesleges foglalkozni, ha éppen cetlikről kell elkészíteni gyorsan egy anyagot. Bevallom, azt hittem, hogy ennél kreténebb, értelmetlenebb, fölöslegesebb propagandaanyagot senki sem tud produkálni a választásig hátralévő időben, de nagyot tévedtem. Óriásit.

Ki más vert volna rá Sorosékra hülyeségben, mint maga a néppártosodó Jobbik.

A cetli-gate-nek legalább annyi előnye volt, hogy jóindulattal is legfeljebb 12 sornyi agykárosodást okozott, azonban Vonáék legújabb mesterhúzása gigantikusan hosszúra sikeredett. Az alaphelyzetet a Párt szócsöve, az Alfahír vázolta egy tökéletes címben: Egy állítólag Németországba "menekült" magyar édesanya reménykeltő levele Vona Gáborhoz. De az alatta lévő rövid összefoglaló is egészen bravúrosra sikeredett:

A Jobbik Facebook-oldalán ismertette az 50-es évek nyelvezetét, szellemiségét kölcsönöző levelet, a cél pedig nem más volt, mint megmutatni, hogy milyen népszerű a csodálatos Vezető és Pártja!

Álmodozás az egyszerű, közvetlen, barátságos, humoros és emberi Vezetőről

Bár a fentiek tökéletesen visszaadják a levél szellemiségét, üzenetét, és akár ennyiből is meg lehet érteni, hogy miről is van szó, de higgyék el, bőven megéri végigpörgetni ezt a bő lére eresztett irományt. Hiszen minden szava kincs! A helyzet adott: van nekünk egy 25 éves fiatal anyuka, aki természetesen sosem foglalkozott politikával, mert sohasem érdekelte. 2016 februárjáig itthon élte a fiatalok megszokott életét, de aztán úgy döntött, hogy végérvényesen elhagyja Magyarországot. Ennek legfőbb indoka az volt, hogy miközben egyetemre járt, azt tapasztalta, hogy környezetében a buta emberek egyre nagyobb pozíciót töltenek be. Ez pedig végleg olaj volt a tűzre, ezért „muszájságból" Nürnbergbe költözött. Németországban élete csodásan alakult: nyugodt körülmények között tanulhat, békésen dolgozhat, sőt kisfia anyanyelvi szinten elsajátította a németet. Loretta levelében kiemelte, hogy szinte rögtön talált munkát egy fogászaton, és a párkapcsolatok terén is egyenesbe jött, talált magának egy német pasit.

Azonban a szép sikerek ellenére hiányzott valami az életéből. A legrosszabb az egészben az volt, hogy sokáig nem döbbent rá, mi is az. Akár hiszik, akár nem, 2018 februárjában fény derült erre: Vona Gábor volt az utolsó láncszem a boldogsághoz a külföldre szakadt anyukának.

Ugyanis múlt hónapban kiszúrta Facebookon, hogy „Vona Gábor elnök úr március 10-én Münchenbe látogat", akiről hallott már korábban a televízióban, sőt még jó pasinak is tartja. Innentől kezdve pedig lázasan kezdte el kutatni a kedves Pártelnök bejegyzéseit, hallgatni a nyilatkozatait, interjúit.

Elkezdtem valóban érdeklődve figyelni a Jobbik megnyilvánulásait, vittek, magukkal ragadtak – folytatódott a „magyar édesanya reménykeltő levele". A csodának is beillő egymásra találás mindenki legnagyobb örömére folytatódott, sőt még jobban kibontakozott:

  • azt mondták ki (a Jobbik), ami engem is érdekelt, és amit magamban már én is sokszor megfogalmaztam.
  • éreztem, én is tartozom valahová, itt külföldön is bele tudtam borzongani abba, hogy végre MAGYAR lehetek.
  • egyre jobban érdekelt, mi van otthon, milyen a közhangulat.

Aztán a politika iránt túl sok érdeklődést nem tanúsító Loretta hirtelen elkezdett érdeklődést tanúsítani a politika iránt. Németországból elég szar helynek látja Magyarországot, mert szerinte:

  • lehallgatják a telefonbeszélgetéseket.
  • meghamisítják a közvélemény-kutatásokat.
  • bármit ráhúzhatnak az emberre, akár be is börtönözhetik (!)

De ebben a vészjósló, rettenetes helyzetben szerencsére újra és újra elé került Vona müncheni fóruma a közösségi oldalán, mintegy végső, utolsó reményként. És akkor jött a nagy, visszavonhatatlan elhatározás részéről: mindenképpen találkoznia kell Vona Gáborral, mégpedig személyesen.

Loretta sárga kabáttal és a csodálatos Vezető, Vona Gábor Forrás: Facebook

Találkozás az egyszerű, közvetlen, barátságos, humoros és emberi Vezetővel

Loretta elszántságát mi sem mutatta jobban, minthogy 160 kilométert is hajlandó volt utazni azért, hogy találkozzon a Pártelnökkel.

Német páromnak is egyre többször meséltem a Jobbikról, így ő is nagyon kíváncsi volt milyen karizmatikus személyiséggel bírhat az, aki ennyire megváltoztatott, igazi harcos hazafivá tett egy 25 éves lányt – folytatódik a szédületes propagandalevél. Kiderül, hogy Loretta három ok miatt is szerencsésnek érezte magát, hogy találkozhatott a Vezetővel:

  • nagyszerű előadó
  • a Vezetőnek még arra is volt ereje, lélekjelenléte, hogy 20 percet beszélgessen vele. Külön öröm volt Lorettának, hogy „az előadó, a politikus után felfedezte benne a családfőt és a családapát is." Azt is észrevette, hogy a Vezető nem a szavazata miatt foglalkozott vele.
  • annyira türelmes volt Vona Gábor, hogy még a párjával is beszélgetett a fórum után! „Merre parkoltok Loretta?" – kérdezte a türelmes Vezető, aki ezután odasétált a kocsihoz, és angolul váltott pár szót a „magyar édesanya" német párjával.

A politika iránt egyáltalán nem érdeklődő Loretta, nehogy véletlenül félreértse valaki, még egyszer nyomatékosította, hogy mit is gondol a Vezetőről: Gáborban egy tisztelettudó, magabiztos férfit ismertem meg, egy olyan politikust, aki ha kell mégis egyszerű, közvetlen, barátságos, humoros, emberi. A párom megjegyezte a hazafelé vezető úton, hogy most már ő is érti, miért vagyok „jobbikos", és miért volt ennyire fontos számomra a Gáborral való személyes találkozás.

A végén pedig a nem igazán néppárt-kompatibilis Szebb Jövőt felkiáltással búcsúzott olvasóitól.

Toronymagasan veri a mezőnyt a külföldre szakadt lány és a csodálatos Vezető barátságát feldolgozó levél. Ugyan, néha olyan érzése támad az embernek, mintha a Jobbik propagandaosztályán írták volna az anyagot, de ha véletlenül mégsem, akkor felvetődik a kérdés, hogy Loretta mit is keres Nürnbergben, sokkal nagyobb szükség van rá a Párt Sajtóosztályán!