Pangea

Minden, ami földtudomány

A somoskői határszakasz kialakulása

2020. február 16. 19:00 - timargabor

Aki már kirándult Salgótarjántól északra, a Karancs és a Medves hegyeiben, és megnézte a határ futását, az az érzése támadhat, hogy itt velünk különösen kicsellóztak. A határ nagy kanyart véve megy le a Karancs csúcsáig, pont szlovák területen hagyja a Medves magasát, a Sátoros-hegyet, és a terület ikonikus tájképi elemét: a magyar Somoskő falu felett már szlovák területen álló várat. Hogy is alakult ki ez a határszakasz? Előrebocsátom: nem Trianonban.

Magyar falu, szlovák vár: a Somoskő felett emelkedő erődítmény felé a határ a falusi kertek végénél húzódik. Szerencsére ma már, a schengeni szerződés hatálya alatt gond nélkül felsétálhatunk, de ez évtizedekig nem volt így. (Wikimedia/Ladislav Luppa)

A trianoni szerződés szövege a határt meglehetősen elnagyoltan írta le: pontokat jelölt ki, és ezek között kimondta, hogy melyik vízfolyás középvonala vagy melyik vízválasztó a határ, milyen magassági pontokon kell átmennie, vagy csak egyszerűen kimondta, hogy ez a település ide, az pedig oda kerüljön. Ennek alapján a határos államok és az antanthatalmak képviselőiből álló határkijelölő bizottságok húzták meg a végleges nyomvonalat a helyszínen.

Erről a határszakaszról a következőt mondja a trianoni szerződésszöveg:

innen délnyugat felé a 485. magassági pontig, körülbelül 10 km-re Salgótarjántól kelet-északkeletre:

a helyszínen megállapítandó vonal, amely általában az északra eső Rima és a délre eső Hangony és Tarna medencéinek vízválasztó-vonalát követi;

innen nyugat-északnyugat felé a 727. magassági pontig

a helyszínén megállapítandó vonal, amely Magyarországnak hagyja Zagyvaróna és Salgó helységeket és bányákat és Somosujfalu állomástól délre halad;

innen északnyugat felé a 391. magassági pontig, körülbelül 7 km-re Litkétől keletre:

az a vonal, amely általában a Dobroda medencéjét északkeleten határoló gerincet követi s a 446. magassági ponton át halad;

Mielőtt részletesen elemeznénk ezt, még egy dologgal tisztában kell legyünk. A trianoni határok kialakulása csak Ausztria felé zajlott úgy, hogy Magyarország birtokon belül volt az átadandó területrészen, és onnan az aláírást követően kivonult (vagy, mint Sopronnál: nem vonult ki, de ez egy másik történet). A "kisantant utódállamok", tehát Románia, illetve a trianoni szerződés szóhasználata szerint "Cseh-Szlovákország", illetve a "Szerb-Horvát-Szlovén-Állam" csapatai, amelyek 1918 végétől, vagy másutt a Tanácsköztársaság bukása után a magyar terület nagy részét megszállták, a Trianonban nekik juttatott területeken mindenütt birtokon belül voltak; sőt sok helyen azon túl is. Így aztán csak a békeszerződés aláírása és a helyszíni határkijelölés után vonulhatott be jó néhány helyre a magyar közigazgatás.

Somoskőújfalu-Zagyvaróna térségében az említett 485. magassági pont (a Zagyvaróna-Cered út közelében) és a 727. magassági pont (a Karancs csúcsa) között tehát nem volt kijelölt határ. Somos(kő)újfalu vasútállomását a szöveg Cseh-Szlovákiának adja, Salgóbányát és Zagyvarónát nálunk tartja. A cseh-szlovák hadsereg ennek megfelelően szállta meg a területet, ennek déli pereme volt a de facto határ. Hogy ez hol húzódott, ezt az itt illetékes határbizottság helyszínrajzán követhetjük:

bxvc_0016_kicsi.jpg

A határkijelölő bizottság térképvázlata Somoskőújfalu (a trianoni szövegben: Somosújfalu) térségétől. Az alsó fekete vonal mutatja a cseh-szlovák és a magyar közigazgatás közti demarkációs vonalat, vagyis a cseh megszállás déli határát 1920-ban. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum térképtára tulajdonában álló térkép szkennelt állományát az adattulajdonos engedélyével közlöm.

Húzzuk meg ezt a vonalat a mai térképen:

somosko_1920.jpg

"Határhelyzet" Somoskőújfalu térségében a trianoni szerződés aláírása után. Sárga vonalak: a határkijelölő bizottságok által gyorsan megállapodott és megszavazott határszakaszok. Piros vonal: a trianoni szerződés által pontosan meghatározott, vízválasztón futó határvonal, amelynek véglegesítése azonban ekkor még nem történt meg. Szaggatott vonal: a cseh megszállás déli határvonala a 727. magassági pont (Karancs) és a 485- magassági pont között, a trianoni szerződés megosztásának megfelelően, de nem véglegesítve.

Ezen a térképen is felsejlik azért a mai határvonal, és látható, hogy a szaggatott vonallal jelzett demarkációs vonal, a tulajdonképpeni trianoni határ ettől délre halad el. Valószínűleg nagyjából ez lenne a végleges határ, ha nem jön közbe egy jól célzott határbizottsági beadvány a kőbányák ügyében és esetleg egy angol tiszt fülgyulladása. De közbejött, így a határkijelölő bizottság megfontolta a határ más értelmezését, illetve a trianoni kijelölés kismértékű helyi módosítását, amire a békeszerződéshez adott ún. Millerand-féle kísérőlevél jogalapot biztosított.

somosko_hatarbizottsag.jpg

A határkijelölő bizottság elsőként Somoskő település közigazgatási területének (és ehhez keletről csatlakozóan Vecseklő és Tajti települések területe egy részének) Magyarországon tartását vizsgálta meg, a fenti térképen ez az "1-es zóna". Ez a megoldás a beadványban említett bazaltbányák közül a Hofbauer-Lehner- és a Krepuska-féle bányákat úgy hagyta volna Magyarországnak, hogy szó szerint követi a trianoni szerződést, hisz a "somosújfalui" vasútállomás a faluval együtt Cseh-Szlovákiában maradt volna. Ezt a bizottság antant-delegáltjai el is fogadták. Ehhez képest "tizenkilencre lapot húztunk", amikor a sátorosi trachitbányára és Somoskőújfalu magyar lakosságára hivatkozva a javaslatot a 2-es zónára, tehát Somoskőújfalu közigazgatási területére is kiterjeszteni kértük.  Ez egyrészt a szerződésben rögzített vasútállomás Magyarországnak átengedése miatt, másrészt a "727. magassági pont", vagyis a Karancs határról elkerülése miatt már a trianoni szerződéstől való kismértékű eltérést jelentett volna, amelyről a határkijelölő bizottság önállóan nem dönthetett; azt - egyetértése esetén - a Nagykövetek Tanácsa vagy a Népszövetség tanácsa elé kellett terjesztenie elfogadásra.

A javaslat egy ideig a határbizottságban sem kapott többséget: a magyar mellett az angol és a japán delegátus igennel, a cseh, az olasz és a francia képviselő pedig nemmel szavazott. A 3-3-as patthelyzetet az angol elnöki szavazat döntötte az igen felé, így a javaslat némi eljárásjogi vita után a Népszövetség Tanácsa elé került (részletes történet itt olvasható), amely 1923. április 17-23. között tárgyalta azt.

Az első ülésen a cseh küldött Magyarországot azzal vádolta, hogy a javaslat alapvetően katonai érdekből történik. A javaslat változatlan elfogadása esetén a Karancs-Medves középső tömbjének nagy része valóban Magyarországhoz került volna, de ne felejtsük el, hogy a magyar-szlovák nyelvhatárnál még ez a vonal is jóval délebbre húzódik. A népszövetségi tanács ezért a problémát először egy katonai albizottság elő utalta. Ez a katonai albizottság húzta meg aztán a végleges határt, részletes utasítást adva a helyszíni kijelöléshez; és itt valóban szándékosan és megfontoltan "kicsellóztak velünk", minden kérdéses ponton a cseh-szlovák félnek kedveztek: maradt a határ a Karancs csúcsán, "eltolták a határt" a Medves magasáról, Somoskő falu maradt Magyarországon, de a vár nem, ahogy a Sátoros-hegy sem. Ez volt az a kompromisszum, amelyet a Tanács 1923. április 23-án elfogadott:

somosko_vegleges2.jpg

A megállapított végleges határok Somoskőújfalu térségében. Függőleges csíkozás: magyar területnyereség (a trianoni szerződés szerinti demarkációs vonalhoz képest), vízszintes csíkozás: cseh-szlovák területnyereség. A határbizottság javaslata a pontozott vonal volt. Végül a falvak Magyarországon maradtak, de az uralgó magaslatok nem.

Egy dolgot azonban konstatálhatunk: ha "kicsellózás" is a végleges határvonal, számunkra még mindig kedvezőbb, mint a Trianonban kiszabott, nagyjából a fenti térképen fekete szaggatott vonallal jelölt határvonal. A fenti ábra szerinti függőlegesen csíkozott területen 1924. február 15-én, csaknem négy évvel Trianon után állt helyre a magyar közigazgatás.

A határbizottság térképére Prakfalvi Péter hívta fel a figyelmemet, a nagy felbontású változatot a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtárától kaptam meg és az ő engedélyükkel közlöm.

Timár Gábor (ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszék)

A Trianon100 projekttel együttműködésben.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr3115475594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2020.02.17. 13:08:28

Ezt sem értettem eddig.
Köszönöm!

Terézágyú 2020.02.18. 14:20:19

"Szerencsére ma már, a schengeni szerződés hatálya alatt gond nélkül felsétálhatunk, de ez évtizedekig nem volt így"
Hááát, emlékeim szerint a hetvenes években is fel lehetett a várhoz sétálni, ezt mi is megtettük kisiskolás kirándulókként...

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2020.02.18. 18:57:00

Nem jártam még ezen a vidéken sosem, jó volt olvasni róla, kíváncsi lettem, köszönöm!

Aureliano Buendía 2020.02.18. 21:38:37

@Terézágyú: fel lehetett menni régen is, de volt a határon egy kapu, mellette 1-1 méter kerítés :), és ki volt írva, hogy csak érvényes útlevél birtokában szabad átmenni.
Ez még 2001-2002. körül volt. Útlevél nem volt nálunk, de tót határős sem, úgyhogy mi átmentünk. És korona sem volt nálunk, de olyan sem, aki szedte volna a belépődíjat, így a határsértés mellé egy ingyen várnézés is befigyelt.

Terézágyú 2020.02.19. 08:39:50

@Aureliano Buendía:

Nézd, mi a hetvenes években felmentünk a várba egy iskolai kiránduláson, nem volt útlevelünk, egyáltalán észre se vettük, hogy ott határ lenne vagy ilyesmi...
Jó, az emelkedő másik oldalán tényleg mászkált egy "katona"... :)

Aureliano Buendía 2020.02.19. 15:49:17

@Terézágyú: ez azért érdekes, mert az ember azt gondolná, hogy a szociban jobban megadták a módját a határvédelemnek.
Amúgy az a kapu az egy-egy méter kerítéssel tényleg szürreális volt akkor.

gigabursch 2020.02.19. 19:46:38

@Aureliano Buendía:
Esztergomban a Dunán képesek voltak lőni, még rocsóval nyámmogni, csakhogy ne beszélgessenek az emberek a folyó két partján rokoni dolgokról.

@Terézágyú:
Simán lehet, hogy a kedves ofőtölnek volt annyi esze, hogy bejelentette előre és így senki sem akadékoskodott ott véletlenül.

bányabükki 2020.02.23. 14:16:00

Nagyon köszönöm az írást, eddig csupán a Somoskői Bazalt Panzió tulajdonosának lánya által írt dolgozatot ismertem a témában, az is jó, de most a remek térképekkel pár dolgot megértettem amit eddig nem.
Rengeteget járunk ide gyermekkorom óta kirándulni, pár cikket is írtam már a vidékről, az ország legszebb kistája.

Ízelítőnek

turistamagazin.hu/hir/bazaltba-zart-mesevilag-a-medves-videken

turistamagazin.hu/blog-bejegyzes-1/a-medves-videk-gyongyszemei

turistamagazin.hu/blog-bejegyzes-1/a-medves-turkizkek-gyongyszeme-a-tavas-banya
süti beállítások módosítása