- Urbanista
- feszl frigyes
- than mór
- lotz károly
- vigadó
- vigadó tér
- budapest
- v. ker
- belváros
- műemlék
- romantika
- 111 ház
- pollack mihály
Luxus szórakozóhely 150 éve: a Vigadón át lehetett hajtani kocsival
A egyből díszlépcsőre lehetett lépni a hintóból, de nem ettől nagyszerű a ház
Hogy egy városban nincs megfelelő bálterem, az ma körülbelül feleolyan komoly probléma, mint hogy nincs mondjuk elég nagy konferencia-központ. Pedig egy ilyen létesítmény kétszáz évvel ezelőtt elképesztően fontos volt. Egyrészt, mert a bálok társadalmi jelentősége óriási volt a 19. században. Nálunk, Mátyásföldön még a 20. század elején is jótékony bálokon gyűjtötték össze a pénzt szinte minden közcélú fejlesztésre.
Másrészt, mert ezek a helyek egyszerre voltak táncterek, koncerttermek, előadások helyszínei, sőt ha úgy vesszük, konferencia-központok is. Az, hogy Pestnek nem volt bálterme, finoman szólva is szimbolikus volt: a németek lakta, császárhű Budával szemben ez volt a rebellis, multikulti, ám romantikusan nemzeti érzelmű ellenpólus. Kulturális-közéleti központ nélkül.
Végül József nádornak köszönhetően, a városfal lebontása után, az egyik korábbi rondella helyén megszületik a mai Vörösmarty tér. Felépül a térre néző, fából épült színház (nagyjából a mai üvegkalicka helyén), és a hátának tapadva, a Dunára komponálva, a mai Vigadó elődje, az úgy nevezett Redoute. A Nemzeti Múzeum építésze, Pollack Mihály tervezte, ahhoz hasonlóan klasszicista stílusban, és a fennmaradt ábrázolások szerint hasonlóan magas színvonalon. A történetét bemutató kiállítás ezen a hétvégén még ingyenesen látogatható a Vigadóban. (Frissítve: a nagy érdeklődésre való tekintettel a nyitvatartást meghosszabbították.)
Az 1833-ban megnyílt épületben elég nagy pörgés volt, fellépett benne idősebb és ifjabb Johann Strauss, Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, itt volt az Első Magyar Iparmű-kiállítás, sőt országgyűlést is tartottak benne. 1849-ben aztán Buda ostromakor a várvédő Hentzi porig lövette a pesti rakpart házaival együtt, hiába ígérte meg neki Görgey, hogy nem ágyúzunk a Dunán át. A romos épületet elbontották, de csodával határos módon a csillárja máig megmaradt: jelenleg a terézvárosi Szent Teréz templomban függ, melynek a belső kialakítását szintén Pollack Mihály tervezte.
Na de, lássuk azt a szépséget, ami a helyére épült. Annál is inkább, mert ez áll annak a 111 házat felsoroló listának az élén, amit elkezdtünk végigjárni az Urbanistával.
A Redoute szétágyúzása után több mint tíz évnek kellett eltelnie, hogy elkezdődhessen az építkezés. Ha az első bálterem megnyitása szimbolikus jelentőségű volt, hát az utódjáé még inkább az lett. Nem csoda, hogy nagyon szerettek volna a pestiek valami igazi magyarosat. Csak annyi volt a bökkenő, hogy akkoriban nem nagyon létezett még igazi magyaros építészet.
De még nem igazi se nagyon.
A megbízást végül egy német származású mester, bizonyos Feszl Frigyes nyerte el. Tizenhárom testvére közül több is építész volt, de a döntésben inkább az játszhatott közre, hogy az egyikük tanácsosi állásban volt a fővárosnál.
(Fotó: Bődey János / Index)Ha a kész Vigadóra nézünk, ma aligha jut eszünkbe róla az, hogy ez hű, de magyar. Olyan, mint egy gyönyörű, jó arányú, romantikus épület. Pedig az a pár – mai szemmel talán apróságnak tűnő részlet – akkoriban igazán forradalmi újdonság volt. Bár igen sokan fanyalogva fogadták, volt olyan osztrák kritikus, aki lelkesedett érte és „elragadtatott csárdásnak” nevezte a házat.
Hogy mitől volt magyaros? Feszl igyekezett minél több helyen megjeleníteni az akkoriban hagyományosnak tartott magyar karaktereket. Népviseletes parasztleányok és bajszos legények szobrai bukkannak fel rajta mindenütt, és az egyik leggyakrabban visszatérő díszítőmotívuma az úgy nevezett vitézkötés lett. Ezt a mintát a huszárok ruházatáról emelete át Feszl a Vigadóra.
Szóval a nemzeti jelleg itt még csak motívumokban jelent meg, de óriási hatása volt a későbbi korok építészetére. Lechner Ödön, aki talán még Kőbányán gyerekeskedve ismerhette meg az idős mestert, élete végéig nagy tisztelettel beszélt a magyaros stílus megteremtőjéről.
(Fotó: Bődey János / Index)Egy jó ház nem csak a díszeitől, meg az épp aktuális divat követésétől jó – a Vigadó sem csak ettől volt nagyszerű. Ha az épület szerkezetét nézzük, a tulajdonképpeni lelke, a legfontosabb tere a díszlépcsőház. Rendben, van persze díszterme is, de a valódi káprázatos szépség ez a mag.
(Fotó: Bődey János / Index)A gyönyörű díszlépcsőház eredetileg felülről kapott világítást, illetve oldalról – akárcsak a Kúria sétálócsarnoka – két világítóudvarból. Sajnos a természetes fényekből mára semmi sem maradt. A második világháború után a Vigadó jelentős részét lebontották. Ezt már sokan észre sem vesszük, de hátrafelé jóval tovább nyúlt, mint ma.
(Fotó: Bődey János / Index)Ekkor jöttek létre az itt is látható felső szintek. (Az angyal egy Makovecz-kiállításról maradt itt: Péterffy László alkotása az el nem készült felső-krisztinavárosi Szent Mihály templom egyik szobrának modellje.)
(Fotó: Bődey János / Index)A felújítások sajnos végig azzal jártak, hogy megpróbáltak kompromisszumokat kötni az épp aktuális funkció és az egykori pompa közt – ez hol sikerült, hol nem. Az 1980-ra elkészült, toldott-foldott felújításhoz képest előrelépést jelentett pár éve, hogy ismét kibontották a belső kocsiáthajtót, amit korábban kétszintesre választottak szét, és visszakapták eredeti színezésüket a belső terek.
Kár, hogy a kissé bizonytalan felújítás során például lépcsőzetesre alakították ki a képen látható kamaraterem alatti mennyezetet, miközben a széksorok végül a lejtésre merőlegesen kerültek be.
Lehetett volna bátrabb az új szintek kialakítása is – az egykori terek fölé ugyanis nagyon diszkréten, de tetőtér-beépítések kerültek. Bár látszik, hogy nem spórolták ki belőle az anyagot, nekem azért hiányoznak innen a szellemes megoldások. (A felújítás visszásságairól az Örökségfigyelő írt érdekes összefoglalót.)
(Fotó: Bődey János / Index)Persze talán ennél fontosabb, hogy a kivitelezés színvonalára nem lehet panasz, ahogy a karbantartásra sem. Talán nem lett olyan izgalmas-szellemes a felújítás terve, mint mondjuk az épp szemben álló Várkert Bazárnál, de annak kivitelezési-karbantartási hibái is tökéletesen hiányoznak innen. (Vagyis hát hiányoznak a fenének.)
Ugyanakkor jó, hogy új terek nyíltak meg: az alsó szinten sosem volt korábban semmi, most egy kiállítótérnek ad otthont. A könyvtár kialakítása pedig kifejezetten példaértékű, kortárs belakása a térnek.
A fotón a hatodik emeleti kiállítóterem látható, ezt is a legutóbbi felújítás alkalmával alakították ki a tetőtérben.
(Fotó: Bődey János / Index)Érdekelnek Budapest legszebb házai? Köves Facebookon és Instagramon
Rovataink a Facebookon