Ugrás a fő tartalomra

Bérelni vagy venni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (1. rész)

Bő egy évvel ezelőtt már biztosak voltunk abban, hogy nekünk kell egy saját ház. Persze, mondták a haverok a játszótéren, hogy a gereblyézésnél és a fűnyírásnál másképp fogom majd ezt látni, de én egyre hajtogattam: ide nekem azt a... birtokot. Majd én tudom, hogy mit hogyan fogok ott csinálni. Azóta azért a birtok néha visszanyal visszakérdez: bírtok?


Néha eléggé nehezen bírjuk, szó se róla. És a gereblyézés meg a fűnyírás... egen.

Tudom, hogy ez tipikus hitvita: annak jobb, akinek nincs a saját házzal gondja, vagy annak jobb, aki többszörös ingatlantulajdonos?

A mi szemszögünkből így fest a dolog (most csak az első adagot osztom meg, sok további tapasztalattal jövök még):


A bérelt nyaraló

Családos életem legszebb emlékei közé tartozik az a néhány Vas és Zala megyei pihenő, amelyet fantasztikus vendéglátók nagyszerű szálláshelyein töltöttünk. Két vendégházban is úgy érezhettük, hogy megtaláltuk a tutit. Annyira, hogy vissza is fogunk még menni.

Vannak azért hátulütői is, csak ezeket mindig elfelejtem, és a szép emlékeket őrizgetem.

Az egyik dolog, ami nyűggé teszi a vendégházazást, az az, hogy mindent, de tényleg mindent fel kell nyalni az utolsó napon (legalábbis mi úgy szoktuk visszaadni a szálláshelyet, hogy kitakarítunk - már amennyire tudunk), de még fel is kell nyalábolni minden cuccot, és haza kell szállítmányozni őket.

(Volt idő, amikor úgy gondoltam, hogy egy kisbusz mennyivel jobb lenne, mint az átlagos, ötszemélyes autónk, de ma már úgy látom, hogy csak sokkal, de sokkal több mindent pakolnék bele.

Egyébként ami nagyon kellene, az egy pick-up jellegű kocsi a telekre, és egy icipici - vagy semmilyen! - autó a városba - de ezt az országot nem Amerikai Egyesült Államoknak hívják,  ahol bagóért lehet ilyen járgányokat kapni - (ebből a szempontból) sajnos. Nem részletezném, hogy az autónkban mi mindent szállítottam már... - na jó, tudom, hogy akarjátok, úgyhogy egy kis bepillantást engedek:
  • zsákos cement
  • körte, pálinkának való
  • szemét (nem, nem csak papír-)
  • alma, rekeszben
  • kerti járdalap
  • ázott dió)

A másik ok evidens: az a ház nem a tiéd. Mindenre vigyázni kell, vendégként kell viselkedned, és ez azért nem teszi lehetővé, hogy teljesen elengedd magad.

A saját ház

Röghöz köt. Ha lerajzolnám a tavaly nyári útvonalainkat, nagyon viccesnek találnátok őket. Ház - bolt - part. Part - bolt - ház. És nem unatkoztunk. Nyilván az újdonság varázsa is benne volt ebben, de úgy sejtem, hogy a jövőben csillagtúrákat fogunk tenni; a bázis mindig a ház marad most már.  

Miközben leláncol, azt állítom, hogy a második lakóhelyed ki is nyitja a horizontot, és ráébreszt arra, hogy hány helyet nem ismersz még belföldön, mennyi látnivalót lehet megmutatni a gyerekeknek. Van egy kiszemelt közeli külföldi úticélom is, hamarosan írok róla. 

Kerti nyavalyák: a mi hatalmas és egyenetlen telkünket kaszáltatni kell, basszus. Nem a tipikus felső-középosztálybeli attitűd és anyagi helyzet a jellemző ránk, miszerint lenne egy kertészünk, illetve egy gondnokunk, akik mindent megoldanak helyettünk, hanem meg kell találni a megfelelő embert, alkudozni vele, majd ki kell gazdálkodni a munka árát - és csak azt a feladatot adjuk másnak, ami nekünk már tényleg nem megy.

before kaszálás
Magyarul: mi mászunk le a vízóraaknába elzárni a vizet ősz végén, és mi mászunk le tavasszal is megnyitni. Mi takarítjuk ki a szerszámoskamrát. Mi söpörjük le a padlást. Stb. 

De hát ezt akartuk, nem? :-)

Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ti melyikre szavaztok: saját vagy bérelt nyaraló?




Megjegyzések

  1. A nyitódalhoz még annyit, hogy amennyire kedvelem és találónak is érzem, annyira zavar benne jó pár elem; a női szólam kb. en bloc és a 3:20 körül kulmináló giccs, például. Csak mondom, ha már ideválasztottam. Bocsesz :-)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem venni!
    Mi is bérlésben gondolkodtunk, de nem próbáltuk ki végül... azt számoltam, h egy hónapra kellene kivenni egy házat, és akkor kimerítjük a keretünket, de Apa hogy oldja meg az ingázást, a maradék 2 hónap nyári szünet alatt hogy oldjuk meg a forró lakásból menekülést? És így lett házvásárlás az agglomerációban, a belvárosi lakás eladása után.
    Az eredeti tervünk egyébként nekünk is az volt, h nyaralót veszünk a lakás mellé (csak túl sok volt a hitel a lakásunkon).
    Most már azt mondom, nem csak a gyerekek jártak jól ezzel a döntéssel.
    És szerintem a bokorirtás, locsolás, palántázás, stb, felér egy meditációs gyakorlattal! Hogy a konditermi bérlet megspórolásáról ne is beszéljünk ��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. vic, igen: nálam egyből kizáró ok is az, amennyibe egy vendégház egy teljes hónapra kerülne. És most hagyom előtörni a vidéken felnőtt énem... Ilyenkor a városban tíz fokkal melegebb van, mint például a Duna partján (hiányoznak a hűvös esték, a hűvös reggelek). Lehet a városban is biciklizni, de nem ugyanolyan. A lakásban szobabiciklizni szoktam (jó ürügy a zenehallgatásra), de a múltkor végre csak úgy mentem egyet rendes bringával a blogon nemrégen emlegetett futási helyszínen, hát, fantasztikus szabadságérzés volt. Nagyon felértékelődnek ezek a dolgok mostanában bennem. Ismerem azt is, ahogyan kertészkedés közben letisztulnak a gondolatok, szerintem nagyon egészséges pszichés értelemben is.

      Törlés
  3. Kedves blogger, én jól el vagyok tévedve! Végig azt hittem, ez a családi házatok lesz, itt fogtok lakni! De akkor ez egy nyaraló?! Ha jól silabizáltam ki, akkor egy Balaton közeli faluban vagytok ugye? Én alföldi lányként egy ideje álmodozom egy Balaton közeli faluban lévő kis paradztházról, amit hangulatosan kipofoznánk és lehetne a családunk nyaralója! És ha nem Bános, itt kérném a segítségedet, méghozzá milyen falvakban keresgéljek, te hol vennél szívesen? (Szép környezet, alacsony ingatlan árak, autópályáról elérhetőség, part max 30 perc a parttól.... ) tudnál nekem neveket, javaslatokat tenni, hogy merre keresgéljek? Mert nem ismerem jól az5 a környéket, te viszont már túl vagy ezen a mizérián! 2 kisgyerekes fiatal csalàd vagyunk, és a hideg ráz a kempinges szállásfoglalás stresszétől, meg a lehúzástól ami ott folyik. :( Koszonom, Mariann voltam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves MabelEarth/Mariann, mi sem ismerjük igazán a falvakat - mert két helyen jártunk mindössze :D Azt kell mondanom, hogy egy évvel ezelőtt a nagyon alacsony árú ingatlanok között nem is nagyon volt pár darabnál több, ami tetszett is, úgyhogy vicces, de az ár igen jó szűrő volt. (És így nem is lehet szerintem néhány falut kiemelni, mert egyszerűen nincsen annyi eladó ház az adott ársávban. A kedves kis falvak pedig már egyből trendik is, tehát sajnos nem alacsonyak az árak.) Ha körültekintő akarsz lenni, a sok járkálást/ingatlanmegtekintést nem tudom megspórolni nektek; ha fatalista, akkor lehet úgy, ahogy mi tettük (ingatlanhirdetések nézegetése folyton folyvást). Mindjárt belinkelem, hogy én hogyan csináltam:

      Törlés
    2. Valószínűleg olvastad, itt az egyik: https://videkistilus.blogspot.com/2018/02/hogyan-vegyunk-hazat-10-1-tipp.html

      Törlés
  4. Én is el voltam tévedve és lakóhelyként értelmeztem a házat, Mariann nem volt ezzel egyedül! Ezzel együtt nagyon érdekes olvasmány, nagy élvezettel olvasgatom!

    Mariannak még annyit, hogy a Balaton északi partjától 20-30 km-en belül átlagember számára már kb. megfizetethetetlenek az ingatlanárak. A déli parttól délre, Somogyban még igen, hangulatos is, csak jól meg kell nézni, hogy kik a szomszédaid!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy érdekes a házunk története, Ildikó, mindig szólj hozzá, mert nagyon inspirál!

      A leegyszerűsítések elkerülése végett leszögezném, hogy az, hogy ki milyen szomszéd (és ezen felül: milyen ember), abszolút nem anyagi helyzet, illetve "menő//nem-menőkörnyék" függvénye, a többi, mondatban finoman implikált dologról (származás) nem is beszélve. De ezt nyilván mindenki tudja.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p