Ugrás a fő tartalomra

Fogadalmak 2019-re: hogy állunk?

Most ugrik a 🐵 a vízbe... Az év eleji bejegyzés revíziója következik, mert szerintem szükség van arra, hogy időnként megnézzük, hol tartunk. Azért, elárulom, nem leszek nagyon szigorú; így is pontosan látszik, hol kellene belehúzni.


1. A Ház felújítása kapcsán... írhatnám, hogy milyen szupertudatos és tervszerű módon folynak a munkálatok a háttérben, az igazság ezzel szemben az, hogy számos téren várakozó állásponton vagyunk, ami önmagában is stresszes. Írom, amint van valami pozitív fejlemény, de most éppen már megint, még mindig válaszokra várunk.


2. Megtalálom az álommunkát. Még nem jött össze, de folyamatosan dolgozom azért, hogy sikerüljön. Vicces és kevésbé vicces események tarkítják az utat. Nem könnyű, ha az ember nem kimondottan kapcsolatépítő guru. Mondjuk, én ezután sem fogom erőszakolni ezt a témát, de keresem a lehetőségeket.

Továbbra is érvényes, hogy ha tudsz valamilyen érdekes álláslehetőségről, írd meg a countrykomfort@gmail.com címre, kérlek!

3. Sok időt, türelmet, odafigyelést szánok a gyerekekkel a kedvenc dolgainkra.

Voltunk igazán jó gyerekszínházban (Tündér Lala @Magyar Színház, 5 éves kortól ajánlom), zseniális zeneórán (Zenebatyu, ezt akárhány éves kortól), és sokat vagyunk városi zöld környezetben.


A kézműves foglalkozásokat is szeretjük: van olyan hely, ahol már törzsvendégnek számítunk (és nagyon hálásak vagyunk ezért). E. a támogató óvodai környezet hatására elkezdett rajzolni. Eléggé el vagyunk ragadtatva. Kassákos képcímeket ad, ez külön szórakoztató ("Mossák a Spart, és az oldalához van támasztva egy létra"). H. mindig is nagyon ügyes volt, ha volt kedve valamihez, úgyhogy szuper alkotásai szoktak születni. Azért – főleg itthon, egy fárasztó nap után  türelem még nyugodtan jöhet. Majd szólok, ha túl sok van belőle.

Cseresznyefa, virág, lehullott cseresznyék és egy ember, aki örül [ennek]
Opus no. 2


4. Megtanulok valamit. 

A fuvolát és a hozzá tartozó YouTube-videókat már párszor elővettem, ami, persze, édeskevés. A tornát is újrakezdtem; mindig táncba fullad, ez, mondjuk, oké. Kicsit szívatom magam azzal, hogy, ha nem építem be a napirendbe a gyakorlást, a fuvolát hamarosan el kell adnom; néha majdnem szívbajt kapok ennek a lehetőségétől, ha-ha.

5. Amikor van egy szabad órám, azt értelmes kikapcsolódással töltöm: hm-hm.

Sajnos, a városi környezet esetemben kedvez a képernyőhasználatnak, és azért a morfondírozások sem tűntek el nyomtalanul, de nagyon erősen munkálkodom azon, hogy minden tekintetben méregtelenítsem magam. Hogy azokkal az emberekkel töltsem az időm, akikkel trükközés és megjátszás nélkül vagyunk együtt, sokat és jól kommunikálunk egymással. Akikkel kölcsönösen érdekeljük, szeretjük és értékeljük egymást, na.

Hobbik: hetekig nem is néztem meg a letöltött magazinokat, annyi volt a tennivaló, de tegnap végre igen, és megállapítottam, hogy ohhh, mennyire kell ez az én lelki békémhez. A Country Homes and Interiors májusi számát választottam kényeztetésképpen egyébként. Mindig működik.

Voltam bringázni, egészen fantasztikus volt, komolyan.


Megyek majd egy-két koncertre is. A jazz is mindig működik; főleg, ha hallgatok (szójáték) a megérzéseimre.

6. Félreteszem a bevételek 30%-át:

úgy tűnik, klasszul haladok ezzel. Mondjuk, éppen most lett a háznál egy olyan váratlan költségünk, amelyik jól lenullázza, mit lenullázza: súlyos mínuszba küldi a kasszát, és ez rohadtul demotiváló, de azért próbálok nem elkeseredni. Mantra: the best things in life are free. Lett új, nem túl drága, viszont állítólag szép fényképeket készítő telefonom, most tanulom majd meg, hogyan működik. Drukkoljatok, hogy jól tudjak vele fotózni!

7. Többet fogunk utazni: még nem valósítottuk meg.

A házunk környezetében mindenféle természeti szépség található (mint, feltételezem, az ország bármely területén), úgyhogy idén szeretnénk kipipálni ezek közül néhányat.

+1: a szisztematikus rendrakást napi rutinná teszem: megtörtént, de még nem lettem úrrá a káoszon. Nagyon nehezen megy az, hogy a családban mindenki napi rutinjának része legyen ez, és ne az legyen a felállás, hogy reggel mindenki szépen megy a dolgára, majd, mielőtt én is mennék szépen a dolgomra, romeltakarítást végzek, részleges sikerrel, az én szent, mindennapi mártíromságomat mélyen átélve.

Ezt is, mint nagyjából mindent, jókedvűen akarom csinálni.

Nem indulatból.

Újra is élesztem a napokban a rendező365-öt (részben ezért írtam ezt a posztot).

Ti hogyan álltok az ez évi terveitekkel?




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p