Ugrás a fő tartalomra

Minek neked az a pajta? (I. rész)

Mielőtt folytatnám a munkanaplót, írok pár szót az elmúlt hónapok (évek?) nagy dilemmájáról, a mások által gyakran ferde szemmel és/vagy értetlenül nézett, szimplán őrültségnek titulált, minduntalan eltitkolt, hatalmas nagy* szerelmemről, a kert hátsó részében álló téglapajtáról. 


*kb. 80 négyzetméteres

Két évvel ezelőtt, a házvásárláskor maga a hirdető is azt mondta rá, hogy "a tégla melléképület elbontandó vagy felújítandó." 

Oké: ő volt az eladó, persze, hogy úgy fogalmazott, mintha meg is lehetne menteni.

Hát, igen. Vagy-vagy. El kell dönteni.

A döntés összes anyagi vonzatával együtt. - gondolta magában az egyszeri vevő.

Mit nekem az összes anyagi vonzat! - vágta rá magában (ugyanaz) az egyszeri vevő.

...és kiharcolta a vízszigetelést

Szegény, sokkal jobb napokat látott, szépen rakott pajta! Leverte a vihar a tetejét, megütötték a fák a falát, nincs rendes alja, minden faanyag korhadt benne, és egészen két héttel ezelőttig nem volt talajvíz elleni szigetelése, illetve, tele volt a legdurvább istálló-mocsokkal, amit el lehet képzelni.

a bejáratnál belül van egy ilyen betonkád-szerűség

Az elmúlt években a ház körül és más téren is történtek olyan dolgok, amelyek hatására ma már ugyan kevésbé szeretnék az a csillogó szemű, lánglelkű költő romantikus lelkületű fruska lenni, akinek sokszor definiáltam magam korábban - mégis beindítja a fantáziám ez az épület. Nem vagyok olyan fiatal, és nem is esik jól emlékezni arra, hányszor traumatizálódtam nagy rajongások miatt. Maradjunk annyiban, hogy többször, mint kellett volna. 

(Miért, hányszor kellett volna? Hülyeség.)

Számítóbb akarok lenni és hidegebb. Nem olyan forrófejű. Kevésbé csökönyös. Óvatosabb. Az a vicc, hogy ezek a szavak mára mind pozitív kicsengésűek lettek számomra.

Nem tudok azonban egészen másmilyen lenni, mint amilyen tényleg vagyok. Ha valami megfog, akkor beletolom az energiát és neki szentelem a kellő akaratot és kreativitást.

És néha jó a vége.

Majd meglátjuk, ebben az esetben hogyan sikerül. Még mindig a folyamat elején tartunk.
annak a sittkupacnak az utolsó huszada, 
amit négy napig lapátoltam el, mert útban volt, 
más embert pedig nem találtam

A fenti identitás-rizsa azért kell ide, mert szoros összefüggésben van a pajta megtartásával.

Úgy gondolom, hogy ez a jelenleg még romos épület jó szolgálatot tehet nekünk a későbbiekben.

Biztos vagyok abban, hogy a bontása és a helyére a 12 méternyi, embermagasságú kerítés megépíttetése szintén irdatlanul sokba kerülne.

Remélem, hogy megérte vízszigeteltetni. A kitakarítás mellett ez volt az első komoly lépés, amit a konzerválásáért tettünk.

Úgy kalkulálom, hogy talán tető alá tudjuk hozni még idén.

Mert terveim vannak Vele.






Megjegyzések

  1. Mutass fotókat a vízszigetelt falakról, kíváncsi vagyok. Nyári nappalinak, jobb szó híján kiváló egy pajta, hány helyen látom. S valószínű másra is. A fala.építése szép. Tudtak a régiek, hiába.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rendben, írok részletesen a falszigetelésről egy külön bejegyzést, Holdgyöngy. Remélem, pár hónapon belül tényleg kiszáradnak a falaink! Igen, a pajta ilyesmi szerepet fog kapni. :-)

      Törlés
  2. Szia! Jaj de jó, hogy megint elkezdtél posztolni. Nálunk pont akkor kezdődött egy őrült hajtás amikor az elmúlt pár poszt írodott, így most egyszerre olvastam mindet. Ez ahhoz hasonlított mint amikor a Netflixen binge watching van. Csodálom kitartásodat, és biztos, hogy meg fogja érni megmenteni a pajtát. Sok minden lehet belőle:
    1. vendégház
    2. gyerek biodalom
    3. nyári konyha
    4. alkotó szféra
    5. nyugis menekülő tér
    stb., stb., stb.

    Jobb kezem sérült, így nem igazán tudok gépelni, csak két ujjal. :(

    Várom a napló hátralévő részeit. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, először is, vigyázz magadra. :-) Tudod, nem szoktam ilyen kvázi-ezoterikus szövegeket nyomni, de most is úgy éreztem, amikor beléptem a pajtába - pedig hidd el, semmilyen értelemben nem lelkesítő látvány -, hogy olyanok az arányai, energiái, hogy meg kellene menteni. Szuperek az ötleteid!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p