Ugrás a fő tartalomra

Évek szállanak a nyári fák alatt

Ha valaki (kicsoda: a kisördög a fejemben?) tavaly azt mondta volna, hogy az egész idei vakációt felújítással fogjuk tölteni, elhajtottam volna jó messzire; ugyan már, az nem lehetséges.

köszönöm a fogast mindenkinek, aki adta/segített: Zs., Zs., N., Zs., P.!

És tessék, itt vagyunk még mindig. 😈

Nem ilyenre terveztem a nyarat, de mi ez a kis gikszer 2020-hoz mint apokaliptikus valósághoz, valóságos apokalipszishez képest?

Semmilyen kultúrprogramon nem voltunk, elvétve találkoztunk néhány, számunkra kedves emberrel, többnyire vissza kellett rohanni, vagy egyszerűen vissza akartam jönni a félkész házhoz.

Mindegy; nagyon tudatosan próbálom elkerülni a destination addiction csapdáját, azaz nemcsak akkor örülni, ha majd meglesz ez meg az az eredmény, hanem az átmeneti időszakot is kihasználni.

Ennek a kulcsa az, hogy ha éppen stagnál valamelyik munka, akkor azt csináljuk, amit mi magunk el tudunk végezni. Nem mindig lelkesen és nem olyan profin, mint egy igazi szakember, de mi legalább nem nagyon tudunk elmenekülni a feladat elől. :-) Azért ebben is óvatosnak kell lenni, mert a lábazatot túl hamar, javítás nélkül festettük le, úgyhogy csinál(tat)hatjuk majd újra. Pedig a szín jó volt.

Elhoztam a sütőt és a főzőlapot; mostantól nem a hallt díszítik a pesti lakásban. Újabb löket a kis konyha véglegesítéséhez.

Felfúrattunk néhány régi fiókot állítva a szerszámos kamra falára. A festékek-hígítók ezáltal látható helyre kerültek, ég és föld a különbség. Vagy, ha kérnek tőlem egy fogót, akkor csak egy pillanatra kell bemennem, és az ajtó mellől leakasztani, nem úgy, mint eddig, amikor negyed órára eltűntem a sötétben, és kilenc rekeszt emeltem meg ugyanehhez.

Úgy látszik, tudatlanságom ellenére nem teljesen rosszul metszettem meg a tornác előtti hortenziát.


Megcsiszoltuk és lefestettük a középső szoba ablakát; kicsit javítottunk is rajta gittel. Még úgy is két-három nap volt, hogy kívül nincsen kész, mert valószínűleg vennem kellene fúróra tehető drótkefe-fejet. Van még nyolc osztott, roskatag ablak, és nagyon sárgállanak a hófehér falak mellett. 

Apropó, gépek: most még nem tudok írni a cementlapról, mert két nap alatt kinyírtam egy flexet, pedig úgy tűnik, az kulcsfontosságú lesz. Gyűjtök a következőre.

Egy másik fuvarral hoztam a kezdő képen látható fekete fogas mellett még két állópolcot, az egyikre papírdobozokban a ruháinkat tettük, a másik a fürdőszobában lett piperepolc. A csempéket már megtisztítottuk egyszer, viszont hátravan a fugafrissítés, az újabb takarítás, és akkor lehet majd felragasztani a kedvenc matricáinkat rájuk.

szerintem nagyon jól mutatnak majd a fehér csempén

Más: belegondoltatok abba, hogy a mókusnak mennyivel jobb a PR-ja, mint, mondjuk, a nyestnek vagy a pelének? Pedig, feltételezem, hogy közeli rokonok. (Vagy a nyest és a pele ugyanaz?)

Ezek a cuki jószágok 🐿🐿🐿 több mázsa mogyorót esznek meg (egyetlen szem sem fog maradni, nem viccelek), a héjakkal ocsmány módon szemetelnek, folyton civakodnak a kertben, ha jól tudom, a fészkeket is bántják, és mi mindezt mosolyogva tűrjük. Valamelyik nap az egyik óriási pancsolással megfürdött a vízgyűjtő hordóban, és egészen lenyűgöző volt, ahogyan utána megrázta magát az ól tetején, kicsit a Nap felé fordulva szárítkozott, majd futott vissza habzsolni az éretlen termést. Teljesen világos volt, hogy nincsenek sem önértékelési gondjai, sem destination addiction-problémái, sem hasfájással vagy hízással kapcsolatos aggodalmai; hogy ő igazán tud élni.
kis gátlástalan






Megjegyzések

  1. Gratulálok az eltökéltségedhez és a kitartásodhoz! A járvány mindennek más fénytörést ad.
    A hortenzia mesés, a festett polc IS (hasonló stílusú-színű ládát kértem el Papámtól, imádom).
    A mókusokról tudnék mesélni! A legelvetemültebb: úgy döntöttek, a régi kis nyaralónk valójában az övék, és a betolakodók (=mi) ellen a legjobb, ha a teraszt használják WC-nek (=területkijelölés). Hmm, mivel mindenevők és gátlástalanok, pont ahogy írtad, inkább a patkányokkal szokták őket párhuzamba állítani - csak mivel cukik, mindenki elnéző velük szemben. Hol itt az igazság?
    Mindig hosszút írok, elnézést! Cenzúrázom magam, az előző bejegyzésekhez írottakat inkább kitöröltem.
    Egy belekotyogás: a szuvas bútornál nagyon meg kell bizonyosodni arról, hogy nincs lakója, nem perceg benne semmi - mert megfertőzhet padlót, gerendát, más bútort sajnos. Az a zöld szín az asztalon csodás!
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Luca, ha lehet, ne töröld ki a hozzaszolasaid, hiszen mindig emelik a blog színvonalát, informatívak, viccesek, nagyon szeretem őket. Majd írok még ide is, csak a mai segédmunkás és sofőr-szerepem gyakorlása közben úgy elfáradtam, hogy nincsenek értelmes gondolataim. Ez a zöld festék amúgy kicsit beerik, olyan átlagos zöld szín lesz, csak frissen ennyire almazoldbe hajló.

      Törlés
    2. Az asztalt, hiába itattam meg Xylamonnal, még nem tekintem ám szúmentesnek, teljesen igazad van. :D Én sem hiszem, hogy mélyről kijönnének. A teraszon marad, ahol eddig is volt, a sarokban. A házban is nagyon lekezelek mindent, de leginkább nem viszek semmi olyat oda, amit igazán féltek. Nagyon nem vagyok boldog emiatt, kicsit olyan, mintha meg lenne kötve a kezem, illetve mint egy sziszifuszi és baromi drága küzdelem, amit végül az ember helyett a bogarak nyernek meg...

      Jaj, hát a nyestek nálunk mostanra még az Irritáló Mókusoknál is (fú, a ti történetetek is, el tudom képzelni, milyen volt szembesülni a nyomokkal) zavaróbbak, szinte tombolnak az előztető alatt is, ezért kénytelen leszek nem mérgező, ellenben hatásos eszközhöz nyúlni. A múltkor zuhogó esőben felmentem a padlásra megnézni egy gyenge pontot, és az egyikük _végig nézett engem_ az egyik szelemenről a hátam mögül. Amikor megfordultam, és kissé a bokámba szállt a szívem, az volt az arcára írva, hogy "együtt vagyunk a bajban, ne félj!" Öhhh

      Törlés
  2. A készülés fázisa izgalmas.
    Nekem unalmassá válik egy idő után, ha már minden beállt...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta, nekem is eszembe jut néha, hogy ez a felújítás már életformává vált, és milyen lenne lábat lógatni -- és képzeld, nem is olyan vonzó!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p