Somogy vármegyében van egy falu, amely szellemekkel és szentekkel van tele

A Kappanfölde apokaliptikus rural fantasy, szellemekkel és szentekkel van tele. Vass Norbert mozaikszerűen építkező elbeszéléseiben egymásra rakódnak a pogány hitvilág, a keresztény hagyomány, a népi hiedelmek, valamint a popkultúra rétegei.

Novelláinak színtere az Andocs nevű, öntörvényű, mágikus törvények szerint működő falucska Somogy vármegyében, amelyet démonok, szép lányok, kísértetek, egyéb kitalált lények laknak, s a község ráadásul tejből erjesztett alkoholos ital gyártásával tartja fenn magát.

A Kalligram Kiadó gondozásában megjelent művet nemrégiben a budapesti Lumen kávézóban mutatták be. Papp-Zakor Ilka azzal indított, hogy a szerző korábbi, Indián cseresznye című kötetében többnyire önéletrajzi ihletésű novellák szerepelnek, a Kappanfölde szövegei mágikusságukból kiindulva ezt kizárnák, ám ő úgy érezte, hogy a szereplők és a hely leírása annyira aprólékos, az író annyira otthonosan mozog a közegben, hogy felvetődött benne a kérdés, miként született meg a világ, milyen személyes kötődések által.

Ne tedd!

Vass Norbert előrebocsátotta, hogy van egy andocsi ismerőse, akinek mesélt a Kappanföldéről, amelyben a település fontos szerepet játszik, említette neki, hogy a helyi plébánosnak szívesen vinne egy kötetet, ám meglepő válasz érkezett:

Ne tedd! Rendkívül szigorú plébános van Andocson. 

Ez azért érdekes, mert Vass megfogalmazása szerint a térséghez közel állnak a kötetben is megjelenő babonaságok meg a mindenféle szokások. Ami a helyszínt illeti, a települést – vagy ami azt körbeveszi – jól ismeri, mert gyermekkorában rengeteget kerékpározott, túrázott arrafelé. A táj persze megváltozott azóta, és egészen más arcát mutatja. Tízéves távlatban is, mert sokan elköltöztek arról a vidékről, emiatt már az a minta nem létezik, amiből dolgozott vagy dolgozni vágyott volna.

„Realista módon amúgy sem akartam felépíteni ezt a világot, sokkal inkább egy kitalált, misztikus, illuminátus Somogy megyét képzeltem el, amelyet a térséget jellemző rítusok is meghatároznak” – tette hozzá.

Vass Norbert elmondta, hogy a mítoszokat abszolút realitásnak kezeli a szövegekben, már csak azért is, mert a hatvanas, hetvenes években még a somogyi kistelepülések lakóinak fejében teljesen identikus módon jelent meg a holisztikus világkép. 

A határon mozog

A szerző rengeteget kísérletezett a nyelvezettel, az elején több réteget akart beletuszkolni a szövegbe, később egy mentorprogram keretében Cserna-Szabó András jelezte felé, hogy „ez már sok”, a javaslatot elfogadta, és így kezdte megtalálni a helyes arányt.

A nyelv a határon mozog, főképp, ha kontextusban nézzük, vagyis hogy 2024-ben milyen prózák jelennek meg magyar nyelven. De eldöntöttem, hogy nem feltétlenül azzal kell foglalkoznom, hogy mi az, ami jól olvasható, hanem azt az arányt kell megtalálnom, amely az olvasót még kellő kihívás elé állítja.

Vass arra is ügyelt, hogy a tájnyelvi szavak jellemzően a térségből származzanak, még úgy is, ha időnként, mondjuk, egy-egy erdélyi tájszó klasszul hangzott volna.

(Borítókép: Vass Norbert és Papp-Zakor Ilka. Fotó: Dzsubák Tamás / Index)