Magyar sztárszakmáról vallott a Corvinus oktatója: elég meggyőzőek a fizetések

Pénzcentrum: Tudna mesélni arról, hogy mennyire népszerű jelenleg – akár a Corvinuson, akár általánosságban – a pénzügy és számvitel képzés? Sokan ezt csak könyvelő képzésként emlegetik.

Lakatos László Péter: Először is, fontos lenne tisztázni, hogy a pénzügy és számvitel szakot nem lehet egyszerűen "könyvelő képzésnek" nevezni. Ez egy elég régi félreértés, és részben nyelvi okai vannak. Még magával a számviteles részével – ami az én szakterületem – is bajban vagyunk. Magyarul nincs igazán külön szavunk arra, amit angolul az accountant és a bookkeeper jelent – pedig ezek eltérő szerepek. A "könyvelő" fordítás technikailag nem hibás, de nem fedi le azt a komplex tudást és szerepkört, amit például egy számviteli szakember betölt. Ami a népszerűséget illeti: jelenleg is nagyon keresett ez a képzés. Egyrészt azért, mert pénzügyi kimutatásokat, beszámolókat nem készíthet akárki – jogszabály határozza meg, hogy kik jogosultak erre. Aki nálunk a pénzügy-számvitel alapszakon végez, az automatikusan megszerzi ezt a jogosultságot.

Másrészt, ha őszinte akarok lenni: a fizetések is elég meggyőzőek. Friss diplomásként is versenyképes jövedelemre lehet számítani, és később ez csak tovább javul. Persze ehhez kell egyfajta affinitás is – akit nem érdekelnek a számok, annak ez nem lesz élvezetes pálya. De aki szeret a rendszerben gondolkodni, a logikát, és nem riad vissza az adatoktól, annak ez egy nagyon jó irány.

Milyen típusú hallgatók jelentkeznek leginkább a pénzügy és számvitel képzésre? Milyen készségek, erősségek szükségesek ahhoz, hogy valaki jól teljesítsen ezen a szakon?

Ez egy érdekes kérdés, de nem olyan egyszerű rá válaszolni. Először is érdemes különbséget tenni a közgazdaság, mint tudomány különböző irányba orientálódó hallgatói között. Vannak, akik inkább a menedzsment típusú kérdések iránt érdeklődnek – nem elsősorban a számok világa vonzza őket, hanem az irányítás, a stratégia, a szervezetfejlesztés. Ők is dolgoznak számokkal, de kisebb mértékben.

Aztán ott van a spektrum másik vége: azok a közgazdászok, akik kifejezetten elmélyülten foglalkoznak számokkal – például modelleznek, vagy akár makrogazdasági, tudományos kutatási irányba mennek el. A pénzügy–számvitel szak valahol a kettő között helyezkedik el. Ez egyfajta középút: nem annyira elvont, mint a tudományos közgazdaságtan, de komoly számviteli, pénzügyi gondolkodást igényel.

Ami a szükséges készségeket illeti: az teljesen biztos, hogy kell szeretni a számokat. Ez a szak matematikai alapokon nyugszik. Nem arról van szó, hogy bonyolult, elméleti matematikával dolgozunk, de a négy alapműveletnél azért többre van szükség. Stabil középiskolai matematika-tudás kell, különben nehéz lesz érvényesülni. Az egész képzés épít erre az alapra, és bár, ma már sokkal több technikai eszköz segíti a munkát, mint 15-20 évvel ezelőtt, a logikai és matematikai gondolkodásmód továbbra is elengedhetetlen. Fontos az is, hogy ez nem csak a számokról szól. Meg kell érteni mögöttük a gazdasági folyamatokat, a menedzsment szempontjait is. Ezért is mondom, hogy ez egy "középen álló" szak – aki egyensúlyt keres az elemző és gyakorlati megközelítés között, annak jó választás.

Ami a bekerülést illeti: én személy szerint azt gondolom, hogy az emelt szintű matematika érettségi nagyon hasznos, ha valaki ezt a szakot választja. Lehet, hogy formálisan nem minden esetben kötelező, de a sikeres teljesítéshez elengedhetetlen egy olyan szintű matektudás, amit leginkább az emelt szintű érettségi készít elő.

Ha már a felvételinél tartunk: körülbelül hány hallgató kerül be évente? Illetve talán még érdekesebb kérdés lehet az elmondottak fényében, hogy: mennyien nem jutnak be?

A bekerülők számáról tudok nagyjából információt adni. Jellemzően évente 120 és 150 fő között mozog az, aki bejut a szakra. Ez az intervallum attól függ, hogyan alakulnak a ponthatárok. Egy-egy pontnyi elmozdulás felfelé vagy lefelé akár 30-40 főt is jelenthet a bekerülők számában, hiszen sokszor tucatnyi diák áll ugyanazon a pontszinten. Ami azt illeti, hogy hányan nem kerülnek be, erre nincsenek pontos adataim, ezt nem látom. A jelentkezők száma minden évben magas, de a pontos elutasítási arányt nem tudnám megmondani.

A lemorzsolódás viszont viszonylag alacsony. Amit én tapasztalok, az alapján évente körülbelül 10–12 fő esik ki, ami az összlétszámhoz képest 5% alatti arányt jelent. Hivatalos statisztikát erről nem ismerek, de a saját megfigyeléseim szerint ez egy elég stabil szak, a többség végigviszi a képzést.

Térjünk rá magára a szakmára. Tegyük fel, hogy most végeztem a Corvinuson pénzügy és számvitel szakon. Milyen gyorsan tudnék elhelyezkedni, milyen területeken tudnék munkát találni, és nagyjából milyen kezdő fizetésre számíthatok?

Azt gondolom, hogy ha valaki pénzügy és számvitel szakon végez, akkor gyakorlatilag azonnal el tud helyezkedni. Én elsősorban a számvitelhez kötődöm, úgyhogy ezen a területen van közvetlenebb rálátásom, de úgy látom, hogy nagyon nagy a kereslet. Akár a nagy könyvvizsgáló cégeknél, akár más területeken is könnyen lehet állást találni. Több lehetőség közül választhatnak a végzősök, szóval munkanélküliségtől ezen a szakon nem kell tartani.

Ami a fizetést illeti, pontos, mindenre kiterjedő statisztikánk nincs, de nagyjából be tudom lőni az összegeket. Budapesten a kezdő fizetések bruttó 500–600 ezer forint között mozognak. Ez a teljesen kezdő szintre vonatkozik, de a bérek viszonylag gyorsan emelkednek, főleg akkor, ha valaki elvégzi a mesterszakot, vagy megszerzi például a mérlegképes könyvelői képesítést.

A számvitel szakirányos hallgatók automatikusan megkapják a vállalkozási mérlegképes végzettséget. A pénzügy szakirányon ehhez egy plusz vizsga szükséges, de ezt házon belül, az egyetemen belül is teljesíteni tudják. Ehhez tartozik egy külön tantárgy, amit eredetileg csak a számvitel specializációsok vesznek fel, de a pénzügyesek számára is elérhető. A kezdő fizetés mértéke persze attól is függ, hogy ki milyen céghez megy: egy nagy nemzetközi vállalat, vagy egy kisebb hazai középvállalkozás más-más bérstruktúrával dolgozik. A munkaterhelés, a munkatempó, és az elvárások is eltérnek, és ezek a különbségek visszatükröződnek a fizetésben is.

Ami még fontos: a nagyobb cégek sokszor bőkezűbbek a béren kívüli juttatásokkal. Ezeket nem mindig lehet egyszerűen forintra átváltani, de jelentős értéket képviselnek. Összességében tehát nemcsak a fizetés, hanem az egész juttatási csomag nagyon vonzó tud lenni egy friss diplomás számára.

Inkább alkalmazotti státuszban gondolkodnak a végzettek, vagy egyre többen mennek vállalkozói irányba is? Egyáltalán: mennyire reális frissdiplomásként vállalkozóként elindulni?

Én azt látom, hogy a legtöbben – legyen szó akár pénzügyes, akár számvitel specializációs hallgatókról – a pályájuk elején alkalmazottként helyezkednek el. Ez a jellemzőbb. Az nem kizárt, hogy valaki már az elején vállalkozóként indul, de ez sokkal ritkább. Ha tippelnem kéne, talán a hallgatók körülbelül 10%-a lehet, aki már kezdéskor vállalkozik – ez persze csak becslés, nincs mögötte pontos statisztika.

Viszont az biztosan látszik, hogy sokan pár év alkalmazotti tapasztalat után térnek át a vállalkozói formára. A számviteleseknél ez különösen gyakori: dolgoznak 3–4 vagy akár 10 évig különböző helyeken, aztán elindítanak egy saját könyvelőirodát, tanácsadó céget, vagy könyvvizsgáló praxisba kezdenek. Ez a minta már elég sokaknál megfigyelhető, és azt gondolom, hogy hosszú távon a hallgatók körülbelül fele jut el odáig, hogy saját vállalkozásból él meg.

És anyagilag is jobban kijönnek így, vagy inkább a szabadság miatt vonzóbb ez az út?

Erre nehéz konkrét választ adni. Talán igen, anyagilag is lehet előnyösebb, de ez nagyon egyénfüggő. Ami biztos, hogy a szabadság élménye – az, hogy valaki saját maga osztja be az idejét, maga dönt az ügyfeleiről, a munkamennyiségről – az sokak számára megfizethetetlen érték. És ebben a szakmában ez tényleg fontos szempont.

Mostanában elég sokat hallani az SSC-kről, vagyis a szolgáltató központokról, ahol többféle munkafolyamatot vonnak össze egy központi helyre. Ez a könyvelők számára talán nem túl kedvező tendencia, mert részben automatizálják vagy kiszervezik az ő munkájukat is. Ön mit gondol erről? Milyen hatással van ez a tömegfoglalkoztatási forma a szakmára?

Az SSC valóban egyre elterjedtebb modell világszerte. Ennek lényege, hogy bizonyos vállalati folyamatokat – például könyvelést, ügyfélszolgálatot vagy HR-t – földrajzilag egy helyre szerveznek, és onnan szolgálják ki akár több tucat másik ország vagy leányvállalat igényeit. Ez nem azt jelenti, hogy a munkaterületek vonódnak össze, hanem inkább azt, hogy ugyanazokat a tevékenységeket egy központ végzi több ország számára.

Magyarország ebből a szempontból fontos helyszín, mert rengeteg SSC működik itt – több nagy nemzetközi vállalat is ide telepítette ezeket a központokat. A hallgatók számára ez egyrészt biztos munkalehetőséget jelent, hiszen ezek a központok nagy számban keresnek friss diplomásokat, különösen pénzügy és számvitel területről.

A kereslet szinte folyamatos, de ezzel együtt nagy a fluktuáció is. Vagyis sokan nem maradnak hosszú távon ezekben a pozíciókban, hanem inkább átmeneti lépcsőfokként tekintenek rájuk.

Ám én nem azt látom, hogy a nálunk végzett hallgatók tömegesen ebbe az irányba mennének. Az SSC egy opció, de nem feltétlenül cél. A legtöbben komolyabb, szakmailag mélyebb munkát keresnek, és bár az SSC egy jó indulópont lehet, nem ez a végállomás számukra. Tehát, bár ezek a központok jelen vannak a piacon, és van rájuk igény, nem dominálnak a karrierutakban, legalábbis a mi hallgatóink körében nem, kivéve talán az ott elérhető vezetői munkaköröket.

Mint mondta, rendkívül keresett szakról van szó. Ugyanakkor mostanában egyre inkább szembenállás van a végzettség és a tapasztalat között. Persze ki mire esküszik munkáltatóként… Mennyire fontos ebben a szakmában a jó előképzettség?

Azt gondolom, hogy bizonyos szintig minden tanulható. Az egyszerűbb, mondjuk úgy: „favágó” jellegű feladatokat valóban be lehet tanítani, és nem is tart sokáig. Viszont ezek a munkák jellemzően unalmassá válnak, és hosszú távon nem sokan találják őket vonzónak. Repetitív, robotszerű feladatokról van szó, amit egy ideig lehet csinálni, de nem sokáig motiváló. Szóval én ebben a kérdésben óvatos lennék.

Hogy mennyire szükséges a végzettség ehhez a szakmához? Nagyon is. Különösen a számviteli területen, ahol szigorú szabályokat kell betartani. Ezek nem olyan dolgok, amiket egyszer megtanul az ember, és kész. A szabályokat nem csak ismerni kell, hanem tudni kell alkalmazni őket – méghozzá jól és a változásokhoz igazodva. És itt jön a lényeg: a környezet folyamatosan változik.

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ebben a szakmában állandóan jönnek az új előírások, szabálymódosítások. Na, ehhez már nem elég a betanítás. Adatrögzítést meg lehet tanítani, de azt, hogy valaki értelmezze, és jól kezelje az adatokat egy folyamatosan változó környezetben – na, azt már nem. Ezért van szükség felsőfokú képzésre, egyetemre.

Hogyan befolyásolja a digitalizáció, az automatizáció, illetve most már a mesterséges intelligencia a könyvelők szerepét és a munkafolyamatokat – illetve hosszabb távon mit jelenthet mindez a szakma jövőjére nézve?

Azt gondolom, ezt nagyon alaposan át kell gondolnunk. A digitalizáció önmagában óriási áldás. Nagyon sok szempontból megkönnyítette a könyvelők – vagy inkább mondjuk úgy, számviteli szakemberek – életét. A digitalizáció sokkal rugalmasabbá tette a munkánkat. Már nem papíralapú dokumentumokkal dolgozunk, és nem vagyunk fizikailag helyhez kötve. Például könyvvizsgálatnál nem kell feltétlenül kimenni az ügyfélhez, hogy hozzáférjünk az iratokhoz – ezek már elektronikusan is elérhetők. Ez hatalmas előrelépés. Az adatfeldolgozás terén is sokat léptünk előre. A régi, kézi munkák – amiket korábban aprólékosan, manuálisan csináltunk, ma már kiválthatók különböző technikai eszközökkel, szoftverekkel. Így sokkal több időnk marad arra, hogy a lényegi, érdemi munkára koncentráljunk. Ez nem azt jelenti, hogy kevesebb könyvelőre vagy pénzügyesre lenne szükség – épp ellenkezőleg. Most végre több információval tudunk dolgozni, és sokkal több kérdésre tudunk válaszolni.

A mesterséges intelligenciával kapcsolatban én egyelőre óvatos vagyok. Az kétségtelen, hogy rengeteg mindenben tud segíteni, és ez már most is érezhető. De azt nem hiszem, hogy képes lenne kiváltani a számviteli szakembereket. Legalábbis nem teljesen. Segíteni fog, meg fogja változtatni a szakmánkat, de szerintem nem veszi át a helyünket.

Ráadásul egy csomó kérdés még nincs megválaszolva. Például az adatbiztonság – hogy egyáltalán használhatjuk-e biztonságosan ezeket az eszközöket. És ott van a következtetésalkotás, a döntéshozatal kérdése is: ezek szerintem nem adhatók át gépeknek. Legalábbis jelenleg nem. Szóval úgy gondolom, hogy a mi életünkben nem lesz forradalmi változás. A mesterséges intelligencia sokat fog segíteni, de nem fog kiváltani bennünket.

Milyen szakmai fejlődési lehetőségek vannak, és mire lehet számítani fizetések növekménye terén? Azt már említette, hogy jók a kilátások.

Nemcsak nagyot, de viszonylag gyorsan is lehet előrelépni. Főleg nemzetközi cégeknél ezek a karrierutak jól fel vannak építve. Pontosan meg van határozva, hogy nagyjából mennyi idő alatt, milyen teljesítménnyel hová lehet eljutni. Tehát aki szereti az átlátható, kiszámítható rendszert, az tudni fogja, mire számíthat.

Ami szerintem nagyon fontos – és itt hadd emeljem ki –, hogy egy mesterszak (akár pénzügy, akár számvitel) komoly jelentőséggel bír. Az alapszak elvégzése után sokan úgy érzik, hogy elindultak a pályán, de valójában ezzel egyfajta üvegplafont is létrehoznak maguk fölé. Egy bizonyos szintig el lehet jutni vele, de ahhoz, hogy tovább lehessen lépni, elengedhetetlen a magasabb szintű tudás.

Szakmailag akkor lehet igazán előrelépni, ha megvan az egyetemi végzettség, és mellé jönnek olyan kiegészítő képesítések is, mint például a mérlegképes könyvelői végzettség – különösen az IFRS szerinti –, vagy nemzetközileg elismert minősítések, mint az ACCA. Ezek mutatják a munkáltatónak, hogy az illető nemcsak elméletben, de gyakorlatban is képes teljesíteni. És sokszor nemcsak elvárás ez, hanem jogszabály is előírja bizonyos pozíciókhoz.

Nem ezek a képesítések a legfőbb szempontok, de jelentős előnyt adnak, és gyorsíthatják a karrierutat. A fizetésnövekedésről nehéz általánosat mondani, mert cége válogatja. De általánosságban elmondható, hogy az első öt évben látványos a növekedés. Aki kitartó, az évente is számíthat komoly előrelépésre – akár több alkalommal jelentős összegekkel is. Később, ahogy nő a fizetések abszolút értéke, ez a növekedés valamelyest lassul, kiegyenlítődik, de az elején tényleg látványos lehet. Konkrét számokat nehéz mondani, mert nagyon nagy a szórás. Van, ahol évi 5%-os növekedésről beszélünk, máshol akár 25%-ról is. Láttam már olyat is, hogy valakinek megduplázódott a fizetése – ez nyilván nem gyakori, de előfordul. A sáv nagyon széles.

Említette, hogy tud monoton lenni ez a munka, legalábbis bizonyos ágai. A szakmán belül tapasztalható-e pályaelhagyás, és ha igen, jellemzően mikor történik meg – életkor vagy tapasztalat szempontjából?

Fontos tisztázni, hogy amikor a munka repetitivitásáról beszélünk, akkor nem szabad összemosni az adatrögzítést a számviteli szakértői munkával. Aki ténylegesen számviteli szakemberként dolgozik – tehát nemcsak adatokat visz be, hanem dönt, értelmez, rendszerez, annak a munkája nem monoton. Sőt, napi szinten találkozik új, összetett problémákkal, amelyek megoldása kreatív és logikus gondolkodást igényel. Ez a rész tehát kifejezetten változatos és szellemi kihívást jelent.

Ami a pályaelhagyást illeti: én úgy látom, hogy amikor valaki elvégzi az egyetemet, akkor az első egy-két év elég arra, hogy kiderüljön, valóban ebben a szakmában szeretne-e maradni. Ami megnyugtató lehet azoknak, akik most gondolkodnak a pályaválasztáson, hogy ha nem is nekik való, ezt nagyon hamar érezni fogják. És őszintén szólva: én nem látok nagy arányú lemorzsolódást.

„Most így hirtelen végiggondolva a saját ismeretségi körömet, nagyjából száz főből talán egy vagy két ember van, aki végleg elhagyta a pályát – és egyikük eleve nem is szívesen jött ide.”

Ha valaki mégis úgy dönt, hogy vált, akkor van-e bármi, amit ebből a képzésből, ebből a tapasztalatból máshol is hasznosítani tud? Tehát megéri-e neki így is, hogy elindult ezen az úton?

Abszolút. A legfontosabb talán az a képesség, hogy az ember megtanul a számok mögé látni. Nemcsak azt látja, hogy „hat”, hanem azt is, hogy miért hat. Megérti az összefüggéseket, látja a rendszert. Ez az elemző, logikus gondolkodás nagyon sok területen hasznosítható, nemcsak pénzügy-számvitelben. Ez egy olyan gondolkodásmód, amit bármilyen munkában kamatoztatni lehet.

Címlapfotó, képek: Kaiser Ákos